Dunaújvárosi Hírlap – 1975. december 30.
Dunaújvárosi múzeumi mérleg
INTERCISA FELTÁRÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEI
Közismert dolog, hogy városunk új, hamarosan teljesen felépülő legifjabb lakónegyede Intercisa romjaira épült. Nem véletlen, hogy nevét is innen kapta: Római városrész.
Dunaújváros, Római tábor városrész
Egy ilyen hatalmas beruházás igen nagy körültekintést, sokrétű feladathalmazt jelent, amelyből adott esetben a régészeti-műemléki szempontok sem maradhatnak ki. Intercisáról régóta tud a kutatás, a századforduló óta számos ásatás volt területén, sőt egy része, a castellum és a közvetlen körülötte fekvő terület régészeti védettséget élvez. Természetesen ilyen előzmények után, a település topográfiájának lényegi ismeretében nem okozott különösebb gondot a kutatás szempontjából értékes területek körülhatárolása. Az azonban, hogy a leletmentések az építkezést megelőzően, illetve azzal összhangban megtörténhettek, kizárólag Dunaújvárosnak, vezetőinek, lényegében városi közösségünknek köszönhető.
Az elmúlt évek során a temetők nagyobb felét, valamint a polgári település jelentős részeit sikerült föltárni a bőkezű támogatás révén. A kutatások eredményeként az addig csak körvonalaiban ismert település mind jobban és jobban megmutatja valóságos arculatát. Nézzünk néhány példát erre vonatkozólag! Egyre több utcát, illetve azok nyomvonalát ismerjük. A feltárások összesítő térképéből világosan kitűnik, hogy nemcsak a lakóépületeket, hanem még a vízelvezető csatornákat, gazdasági épületeket, de még a gödröket is az utcák irányának megfelelően létesítették. A közlekedési vonalak megismerése egy másik érdekes dolog megfigyelésére is lehetőséget nyújtott. Kiderült ugyanis, hogy a régi dűlőutak, melyek látszólag teljesen ötletszerűen hálózták be a pentelei fennsíkot, csaknem kivétel nélkül Intercisa útjain, vagy azok eltorzult vonalán haladtak.
Ilyen az egykori limes-út, mely a település legfontosabb útja volt. Sokáig nem értettük, hogy miért tér el a nagyjából ezen a vonalon húzódó dülőút erről a fontos vonalról. A castellum északi kapujánál még együtt halad a kettő, de az erőd belterületén a dülőút nyugati irányban elkanyarodik tőle. A rejtélyre az idei ásatások vetettek fényt, amikor befejeztük a principia föltárását. Ennek során a nagy épület mögött, a nyugati oldalon is találtunk egy utat. Mindössze annyi történt tehát, hogy a dülőút áttért erre az útra, és déli irányban nagyjából ennek a vonalán haladt tovább. De nemcsak a limes-út, hanem más utak is megőrizték folytonosságukat napjainkig. Ilyen még a Pincesor és az abból kiágazó utak is.
A principia udvarának egyik oszlopa
Az utak határolta területeken belül egyre inkább kirajzolódnak az egyes települési egységek. Így már egészen biztosan tudjuk, és ásatási megfigyelésekkel is alá tudjuk támasztani azt a korábbi sejtést, hogy a római település vezető rétege a castellum közvetlen közelében, ott is elsősorban a limes-út két oldalán élt, részben az erődtől északra, de jobbára délre. Ez a települési szakasz mintegy 200 méteres szakaszt jelent a fennsíkon, déli határa a Batsányi utca északi végénél van. A társadalom középső rétege elsősorban a nyugati oldalon, vagyis a fennsík nagyobb részén élt. Ez a terület az új városrész területére esik. Ennek a társadalmi rétegnek a lakóépületét példázza az 1974-ben műemlékileg helyreállított padlófűtéses lakóház. Hasonló típusú lakóházat és fűtési rendszert ettől jóval nyugatabbra, CK8 jelű épület alatt a is találtunk.
A társadalom legalsó rétegei, akik között a legtöbb bennszülött eredetű és római polgárjoggal nem rendelkező ember lehetett, a település szélső vonalában, de elsősorban attól délre élhettek. Az egykori Papszigeten és az attól délre fekvő part menti sávban számos földbe ásott, paticsos kunyhó került feltárásra. A műhelyeknek is megvolt a kijelölt helyük: a fazekaskemencék részben a település nyugati szélén, részben pedig északi oldalán, a fennsík tövében voltak. A castellum délnyugati sarkánál részben feltárt műhelynegyed, ahol bőr-, bronz-, üveg- és vasfeldolgozás folyt, a jelek szerint a katonaság felügyelete alatt dolgozott.
A temetők területén is egyre több adatunk van a különböző korszakok, temetkezési szokások gyakran egymásra rétegződő emlékeinek megfigyelésére. Az eddig több, mint 2200 újonnan feltárt sír nagyobb része a déli temetőkből került ki. A II-III. században inkább a limes-út nyugati, míg a IV. században inkább annak keleti oldalán temetkeztek. A végső soron egységes temető a mai Vigadótól a Batsányi utca végéig és a Petőfi iskolától a magaspart széléig terjedt. 1972-ben bukkantunk rá a nyugati temetőre, mely két kisebb egységben a Közgazdasági Szakközépiskola és a mellette nemsokára felépülő általános iskola területére esik, de legdélibb sírjai a Római körúttól délre kerültek elő. Ez a temető azért érdekes, mert korábbi, III. századi településnyomokra települt, vagyis világos bizonyítéka annak, hogy Intercisa települési területe a IV. századra összezsugorodott. Szerencsés módon a kincskeresők nem találtak rá ezekre a sírokra, így azok – leszámítva a szinte törvényszerűen jelentkező római kori rablást – teljesen érintetlen állapotban maradtak ránk. A temető feltárása 1975-ben a szakközépiskola területén folyt, 1976-ra már csak viszonylag kis terület maradt hátra belőle. A temető érdekessége, hogy jellegében erősen különbözik a Déli temető késő római egységétől. Arra a kérdésre, hogy az első pillantásra kitűnő eltéréseket társadalmi vagy etnikai okokkal lehet magyarázni, a későbbi, részletekbe menő kutatások fognak választ adni. Egy meglepetéssel azonban az idén is szolgált ez a temető.
Boltozott sírkamra a nyugati temetőben
Előkerült egy olyan boltozott sírkamra, ráadásul igen jó állapotban, amilyent Intercisából eddig csak a Déli temetőből ismertünk. A sírkamra igen sokáig lehetett használatban, mert jó néhány csontváz feküdt benne.
A Dunai Vasmű támogatása révén harmadik éve folytathattuk a castellum föltárását. Az elmúlt esztendőben befejeződött a principia föltárása, amely az erőd legfontosabb része volt. A mintegy 40×40 méteres U alakú épülettömbben kaptak helyet a központi udvar körül a csapattisztek hivatali helyiségei, a csapatjelvények terme és a táborszentély. Itt volt a császárkultusz helyi központja is. Az épület, fontosságának megfelelően, castellum közepén, a két főút a metszéspontjában épült, bejárata a kereszt irányú útról esett. Ezt a nyitott oldalt a harmadik század végén vagy a IV. század elején egy hatalmas csarnoképülettel zárták el, mely még az utat is átívelte. A principia így teljesen zárt tömbbé alakult. Az épület más részein is találkoztunk késő római építkezés és javítás nyomával, ezek a részek azonban szerkezetükben és beosztásukban ekkor nem sokat változtak. Mai állapotában tehát principia a III. és IV. századi a építkezések állapotának felel meg. Központi udvara 1974-ben került föltárásra, ahol egy hatalmas ciszternát találtunk. A nagy kőlapokkal burkolt udvart oszlopsoros tornác keretezte.
Valószínűleg ezek közül az oszlopok közül került elő egy 1975-ben az egyik szomszédos szelvényben. Erre utal az is, hogy a nyolcszögű oszlopnak egy fő nézete van, az ezzel szemközti oldal pedig teljesen sima. Kézenfekvő tehát az a föltevés, hogy indákkal és szőlőfürttel díszített előlapja nézhetett az udvar felé, míg megdolgozatlan hátoldala a keskeny folyosó felé. Az épület főtengelye mentén továbbhaladva egy igen széles, nyitott térségbe érkezünk. Itt három olyan kőlap feküdt – eredeti helyén -, ami semmi más nem lehetett, csak a császárszobor bázisának alaplapja. Egy ilyen bázist, mely felirata szerint Caracalla császár tiszteletére emeltetett, már korábban sikerült a Kőtárban összeállítani. A felső kőlapon világosan látható az egykori bronzszobor lábának bevésett helye, egy olyan szoboré, amely közel kétszeres embernagyságú lehetett. Ilyen bázisoknak az alsó kőlapját találtuk tehát meg, előttük pedig közel kétszeres egy valóban embernagyságú bronzszobor néhány fejtöredékét. A megmaradt részek: a homlok és néhány hajfürt, melyek talán elegendő támpontot nyújtanak a későbbi azonosítás számára. Mivel ezeket a szobrokat, és általában minden bronztárgyat idővel maguk a rómaiak beolvasztottak, ez a lelet igen szerencsésnek mondható.
Cserkészek ássák fel a dunapentelei római temetőt
Az épülettömb főtengelyében továbbhaladva a táborszentélybe érünk, amely le is zárja a principiát. Sajnos egy újkori szőlőárok csaknem teljesen tönkretette terrazzo-padozatát, így a szentély eredeti állapotáról semmit sem mondhatunk. A markomann-szarmata, háborúk előtti, tehát II. századi rétegből azonban egy bronzlemezből előkerült kivágott aranyozott I betű, ami a capitoliumitriász (Iuppiter, Iuno, Minerva) valamelyikének állított faszobor feliratából származik. A principia hátsó frontjának többi helyiségei hivatali helyiségek voltak, így mindegyik terrazzo-padozatú volt. A padló alatt fűtőcsatornák kanyarognak, a hozzájuk tartozó praeforniumok (fűtőhelyiségek) az épületen kívül kaptak helyet. A legjobb állapotban, csaknem teljesen épen, a legdélibb helyiséget találtuk, melynek a III. században egy kis apszisa is volt. A principia két oldalszárnyának helyiségei földpadozatú raktárhelyiségek lehettek.
A 25 éves Dunaújvárosban feltámad az 1900 éves Intercisa
Feltártuk a porta principális dextrát is, vagyis az erőd déli kapuját, ahol igen fontos történeti megfigyeléseket tehettünk. Ezek némelyike módosítja az erőd építéstörténetéről eddig kialakított képet, így most már biztosan tudjuk, hogy a palánktábor kapuja ugyanott volt ahol a kőtáboré, bár az utóbbit 20 méterrel nyugatabbra emelték. Ami azonban ennél is fontosabb, az az, hogy a palánktábor árkának betöltéséből olyan második századi edénytöredékek kerültek elő, amelyek világosan mutatják, hogy a kőerőd építését nem kezdhették meg Hadrianus császár (117-138) idején, csak jóval később, Marcus Aurelius (161-180) vagy méginkább Commodus (180-193) idején. Ez utóbbi azt jelentené, hogy az építkezést már az új, szíriai helyőrség végezte. Az is csak most derült ki, hogy a már korábban feltárt téglalap alakú kaputornyok nem ekkor, hanem még később épültek, valószínűleg a Severus-dinasztia idején (III. század első évtizedei), de egy, az egyik toronyban talált érem szerint még a 40-es évek előtt. A castellumból kivezető út két oldalán négy, szabályos rendben leásott oszlopnyom is előkerült. Ezek valószínűleg a kaputornyok megépítése előtt lehettek használatban, mégpedig egy nagyjából négyzetes kaputorony tartóoszlopaiként.
Intercisa castelluma a 2-3. században – rajzi rekonstrukció (Visy-Balogh)
A castellum feltárása azzal a céllal folyik, hogy ott fokozatosan romkertet alakítsunk ki a megmaradt építészeti emlékekből. Ezt a munkát szintén ebben az évben kezdtük meg az imént ismertetett kapu ideiglenes állagmegóvásával. A helyreállításokat 1976-ban a principia területén folytatjuk, és terveink szerint nyárra elkészülünk azzal is. Elkészül jövőre a ciszterna végleges műemléki bemutatása is. 1976-ban szeretnénk megvalósítani egy kis apszisos épület – talán ókeresztény templom – helyszíni bemutatását is. Legnagyobb ilyen jellegű munkánk azonban kétségkívül a nagy fazekaskemence bemutatóépületének felépítése lesz, ahol egy állandó jellegű kerámiakiállítást is tervezünk. Ennek elkészítéséhez igen sok segítséget kapunk a Dunai Vasműtől és más vállalatoktól, de reméljük, hogy szocialista brigádok is jelentkeznek majd, hogy társadalmi munkájukkal elősegítsék ennek a kiemelkedő jelentőségű műemléknek mielőbbi közkinccsé tételét.
A helyreállított porta pincipalis dextra
És végezetül az évek óta jogos óhajról, a nagy ásatások során előkerült gazdag anyag bemutatásáról ejtsünk néhány szót. A szép új leletek bemutatásának eddigi elmaradását a múzeum helyhiánya okozta. Ez a feltétel a Városi Könyvtár kiköltözésével teljesült. Új állandó kiállításunk forgatókönyve elkészült, a terv szerint a város történetének két legjelentősebb korszakát a római kort és jelenkorunkat mutatja be teljes alapossággal, míg a többi korszakokat csak érzékelteti. Sajnos a kiállítás megrendezésére a felújítási munkálatok elhúzódása miatt csak 1976-ban kerülhet sor.
Év vége van, a számvetés ideje. Nem maradhat el tehát a köszönet szava sem mindazok felé, akik munkájukkal és egyéb módon elősegítették az Intercisa Múzeum terveinek valóra váltását. Az újévi jókívánságokat egy örömhírrel hadd toldjuk meg: az 1976. évi Múzeumi Hónap országos megnyitója a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztályának döntése alapján múzeumunk új állandó kiállításának megnyitása lesz.
Visy Zsolt
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
