Egészségügyi Dolgozó – 1961. április
Lakóházakban működő, szétszórt osztályoktól – az ország legkorszerűbb kórházáig
Az épülő új kórház tőszomszédságában működő régi kórházban vagyunk. Elsőnek Lantos Pálné ápolónővel beszélgetünk. A belgyógyászaton dolgozik a földszinten és az emeleten, 30-30 betegágy mellett.
– Nehezebb itt, mint egy “rendes” kórházban – azaz egy eredetileg is kórháznak készült intézményben, ahol nincsenek kényszerű szükségmegoldásként, különböző átalakított lakóépületekben a szétszórt osztályok. Nagyon örülünk az új kórháznak – mondja magától értetődő többesszámban. – Ott majd könynyebb lesz a munka, nem kell naponta óriási távolságokat bejárni a felvételi irodától a kórteremig, a röntgengéptől a mosodáig és egyszerűbb lesz a műszakok beosztása is.
Az épülő kórház
A betegek ne érezzék a nehézségeket!
Így vélekednek úgyszólván valamennyien. Kiss Sándorné az utánpótlásból való. A régi kórház falai között nevelődik a Sztálinvárosban érettségizett többi fiatallal együtt, az új kórház majdani, saját kiképzésű törzsgárdájává. Hét éve dolgozik a kórházban. Mint konyhás kisegítő kezdte. Most másodéves hallgatója a munka melletti szakképző tanfolyamnak.
– Az új kórház sokat könynyít majd munkánkon – kezdi. – Most nincs ruharaktár, messziről hozzák az ennivalót (itt csak tálaló van). Mindez alaposan megnehezíti a mi dolgunkat; persze arra vigyázunk, hogy a betegek ezt ne érezzék. Az én számomra még külön öröm az új kórház, mert ott már mint okleveles ápolónő végzem a munkámat.
Kiss Sándorné szavait a betegek is igazolják. Nem éreztetik velük a betegellátás nehézségeit – Érzem, hogy napról-napra gyógyulok – mondja a 82 éves Varsányi Ignác, aki Adonyból került ide anginás panaszokkal. – A bánásmód? Hát az olyan, hogy még a mennyországban sem lehet jobb – halljuk a legfelsőbb fokú elragadtatás hangját a bácsitól. És szobatársai helyeslően bólogatnak.
Sztálinvárosi Kórház az Úttörő utca és a Kossuth Lajos utca sarkán
fotó: Deutch Éva
Kétszázzal több ágy
Az orvosi kar nagyszabású komoly változásokat vár az új kórháztól.
– Jelenleg 260 betegággyal működünk – tájékoztat bennünket dr. Groszmann Sándor igazgató-főorvos. – Az új épületben 460 betegágyunk lesz. Tíz év előtt, amikor idekerültem, az ifjú városnak a semmiből kellett kórházat teremtenie. Negyvenágyas fektetővel kezdtük, a kicsiny sejtből lépésről lépésre fejlődve, most hét osztállyal működünk. Az új intézményben bőrgyógyászati, ideg-, és fertőzőosztály is lesz. A régi osztályok ágylétszáma is megváltozik. Az új kórház a jelenlegi szűkös viszonyok helyébe a betegeknek és gyógyítóiknak a legmagasabb fokú egészségügyi kultúrát, korszerű felszerelést biztosítja. Saját mosodát, földalatti összeköttetésű konyhát műanyagborítású falakkal, mennyezetfűtést, a legmodernebb jelzőberendezéseket a sebészeten, előadótermet a továbbképzés számára. A rendelőintézetet is földalatti folyosó köti majd össze a kórházzal, amely előtt árnyasfákkal és szökőkúttal díszlő kert lesz a mostani homokbuckák helyén.
Mindez pedig nem álmodozás, hanem építészeti tervekben lefektetett napról-napra növekvő valóság.
Egy naplójegyzet
A sztálinvárosi kórház ügyeletes naplójában olvassuk:
“1960. január 28-án, este 18 óra 20 perckor markolt bele az első ekszkavátor a földbe.”
A mindennapi kórházi feljegyzések között szokatlan mondatot piros tintával írta be a névtelen jegyző. (Tán az ünnepi zászlókat idéző piros színnel akarta kifejezni lobogó örömét.) A hír ezt jelenti: ezen az estén kezdődött az új sztálinvárosi kórház építése. És egy év múltán – 1961-ben – még homokdombok és daruk gyűrűjében, de már hatalmasan és merészen áll a hatemeletes épület. Ma még csak a falak állnak – az építő tröszt emberei éppen a tetőn dolgoznak, ahol majd a teraszos személyzeti ebédlő lesz. Üvegfalú csarnokának tágas horizontjában látszik a Dunakanyar és azon túl a párákban ködlő Nagyalföld. A nagyvonalú perspektíva nemcsak a kilátás szépségére vonatkozik, hanem szó szerint és gyakorlatilag a betegellátás hatósugarára is. Az új létesítmény – mely a város legjobban megközelíthető pontján épül – betegellátásához tartoznak majd a szomszédos községek, a járási székhelyek, Dunaföldvár, Solt, Vecse, Tas gyógyulásra váró lakosai és rajtuk kívül Tolna megye északi része, Bács-Kiskun megye, ahonnan máris seregével keresi fel a rendelőintézetet a közös gazdálkodás útjára lépett parasztság.
1963 júniusában adják át rendeltetésének hazánk – közép-európai viszonylatban is – egyik legkorszerűbb egészségügyi intézményét. Az építkezési tervek végrehajtását a tanácsi szerveken kívül a kórház orvosai is ellenőrzik. Ragaszkodnak a pontos kivitelezéshez, hiszen saját elgondolásaikról van szó. Az egyes osztályok főorvosainak ugyanis a tervezés jóváhagyása előtt átadták a terveket, hogy közöljék kívánságaikat, az orvosi kar javaslatait.
A 26-os építőtröszt műszaki vezetőjének véleménye szerint: lehet, hogy megelőzik a kórház átadásának határidejét. Sztálinvárosban – de hazánkban másutt is – az acél ifjú városában már nemegyszer megtörtént az ilyesmi.
Bars Sári
Épül az új kórház /1960. december 9.
fotó: MTI/Bárándi István
Egészségügyi Dolgozó – 1963. szeptember
Miért késik a dunaújvárosi kórház befejezése
Legutóbb 1961 augusztusában jártunk Dunaújvárosban, hogy beszámoljunk olvasóinknak a kórház építéséről.
Egészségügyi Dolgozó – 1963. augusztus
Cikkünkben akkor ezt írtuk:
“A 26-os építővállalat fizikai és műszaki dolgozói vállalják, hogy határidő előtt befejezik az építkezést. Az eredeti terv szerint a kórháznak 1963 decemberében kell elkészülnie és akkor 1964 elején üzembehelyezhetik. A vállalás teljesítése azonban azt jelenti, hogy a kórházat már 1963 végén átadhatják rendeltetésének. A vállalást csak akkor tudják teljesíteni, ha tervmódosítások, egyes részlettervek késedelmes elkészítése nem hátráltatja az építkezés ütemét.”
80 millió
A határidőket nem tartották be. És most arról tájékoztattak, ha minden jól megy, akkor jövő év júliusára épül fel a kórház. A Dunaújvárosi Tanács – a beruházó – ez év tavaszán készítette el a beruházási program módosítását, amelyet ha elfogad az Országos Tervhivatal, akkor dől el hivatalosan az építkezés befejezésének időpontja is. Az eredeti keretszerződés szerint a kórház felépítése 71 400 000 Ft-ba kerülhet. Az időközbeni tervmódosítások (30 ágy emelkedés) és az 1952 év óta történt termelői árrendezés ezt az összeget közel 80 millióra növeli. Ezek tették szükségessé a beruházási program megváltoztatását.
A kórház építése 1960 januárban kezdődött. Gomba módjára hirtelen, szemmel láthatóan és követhetően, szinte hetek alatt nőtt ki a földből a kórház főépülete. A lakosság és a régi kórház dolgozói telve voltak optimizmussal: minden közelinek mondott határidőt reálisnak éreztek. A szakemberek azonban nagyon is jól tudták, ami okozza ezt “a hirtelen növekedést”. Az építővállalat – mert a kilátásba helyezett lakásépítkezés megindulása késett – 300 munkást foglalkoztatott itt. A talajmunkák gépesítettek, termelékenyeik, a vasbeton alapozásához csak sóder, cement és egyéb olyan anyagra volt szükség, amelynek beszerzése nem okozott gondot. Munkásban éppen úgy nem volt hiány tehát, mint építőanyagban. A főépület vasbeton váza néhány hónap alatt elkészült. Amikor azonban, 1961-ben a belső szerelési és építési munkákra került sor, az építés üteme észrevehetően lelassult: nem bizonyult elegendőnek sem a munkaerő, sem a nyersanyag a szakipari és gépészeti szerelőmunkákhoz.
És most, amikor végigjártuk az építkezést – annak ellenére, hogy az építés vezetője szerint kilencvenen dolgoznak az épületeken – talán, ha 10-15 munkással találkoztunk. (Időközben megindult a lakásépítkezés, a munkásokat ott foglalkoztatják.)
Az építkezés még tart. A dunaújvárosi kórház főépülete
Tervmódosítások
Tervmódosításokban sem volt hiány az elmúlt két esztendő alatt. A főépület harmadik emeletén, ahol nőgyógyászati osztályt terveztek, traumatológiai osztály épült. A nőgyógyászati betegeket továbbra is a már működő új osztály látja el. Vajon előrelátással nem lett volna-e megelőzhető ez a tervmódosítás. Hiszen közismert, hogy Dunaújvárosban nemcsak az üzemi, hanem a közlekedési balesetek száma is magas.
Rendkívül nehezen, hosszas vita, majd döntőbírósági határozat után született meg a kazánház tervdokumentációja. A kórház fűtését, helyesen – a városi távfűtésre építették. De a gőzigényes kórházi üzemeknek, mint például a mosodának, csak a saját kazánház biztosíthat energiát. Sok időt vett igénybe, amíg az illetékes szervek olyan kazántípust jelöltek ki tervezésre, amelynek gyártásához megvoltak a műszaki feltételek.
Ablakok, kazánok
Miniszterek, különböző központi szervek foglalkoztak már a kórtermek billenő rendszerű ablakainak problémájával. A tervezők szerint ez a rendszerű ablak a legkorszerűbb. A szellőztetést a levegő cirkulációját úgy teszi lehetővé, hogy az nem zavarja a kórteremben fekvő betegeket. Az ablakok elkészültek, de a működésükhöz szükséges vasszerkezetet tetemes valutáért kellett volna beszerezni. A hónapokig tartó vita, felelősségre vonás ésszerű megoldással zárult: kötelezték az egyik hazai üzemet a vasszerkezet gyártására. Ez meg is történt. Ezután újabb nehézség jelentkezett: megállapodásra kellett jutni, hogy a könnyebben kezelhető három vagy a biztonságosabb négy milliméteres üveggel üvegezzék-e be? Ez csak az elmúlt napokban dőlt el.
Késlelteti a kórház befejezését a hidrofor építése is. Az egész városban rendkívül alacsony a víz nyomása. A hatemeletes kórházban ezért hidrofor nélkül csak a harmadik emeletig juthat fel a víz. A hidrofor terve azonban csak 1964-re készülhet el.
Egy év alatt – amint az építőipari vállalat dolgozói mondották – tíz döntőbírósági tárgyalás és határozat történt. A kivitelező részletterveket sürgetett, a beruházó munkaerőt és különböző anyagokat.
A tervezés iskolája
Hogy megérthessük, miből adódnak ennek az építkezésnek a súlyos nehézségei, tudnunk kell: ez volt az első kórházi tervezőmunka a felszabadulás után. Ezen tanultunk tervezni, a beruházási kódex egyes tételei erre épültek. A dunaújvárosi kórháznak – bár még nem épült fel – nemcsak története, hanem történelme is van. Tizenkét esztendő gazdasági, ideológiai, sőt politikai problémái hagyták rajta nyomukat. Ezért időrendben az elsőből, ha nem is lesz az utolsó, könnyen megelőzhetik fiatalabb testvérei, a fehérgyarmati és veszprémi kórházak.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a dunaújvárosi kórház egyike lesz a legszebb és legkorszerűbb létesítményeinknek. 450 ágyon valamennyi alapszakma és “kisszakma” betegeit gyógyítják. Hetven ágyas belgyógyászati, 28 ágyas ideggyógyászati, 75 ágyas sebészeti, 75 ágyas traumatológiai és orthopédiai osztálya lesz. Emellett 25 ágyas urológiai és 16 ágyas bőrgyógyászati osztálya. A fertőző osztályt önálló épületben helyezik el. Közvetlenül műtét után a betegeket négyágyas, erre a célra berendezett szobában ápolják. Tágas kiszolgáló és szociális helyiségei modern prosecturája, konyhája, gyógyszertára, laboratóriuma épül.
A kórtermek csempézete már elkészült, a csempék egyformák, szépek, gondosan rakták fel azokat. Az épület külseje impozáns, harmonikus színeivel, modern vonalaival építészeti szempontból is szép alkotás.
Felkészülés a télre
És bár mi magunk is sürgetjük a kórház befejezését, mégis újabb tervmódosítást javaslunk. Ha a főépület hatodik emeletén levő teraszt beüvegeznék, így fűthetővé válna, itt helyezhetnék el az orvosi könyvtárat és a klubhelyiséget, ahol zavartalanul, a szép kilátást élvezve tölthetnék szabadidejüket a kórház dolgozói.
Az építővállalat közölte, hogy az ablakokat még szeptemberben beüvegezik, a fűtőtestek üzemképesek és így a tél folyamán teljes kapacitással dolgoznak majd a belső munkálatokon. A munkaerőt megsokszorozzák, meggyorsul a munka. Ők is azt szeretnék, amit mi, hogy legközelebbi látogatásunk után már arról számolhassunk be: “átadták rendeltetésének a dunaújvárosi kórházat”.
(székely)
Az elkészült dunaújvárosi kórház /1965
fotó: MTI/Szilágyi Pál
Egészségügyi Dolgozó – 1965. október 2.
Megkezdte működését az új dunaújvárosi kórház
Szeptember 25-én ünnepélyes keretek között adta át rendeltetésének dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter a dunaújvárosi kórházat. Az új kórház, melynek alapozását 1960-ban kezdték meg, 455 ágyas, 102 millió forintos költséggel épült. A magyar kórházak legszebbikét Farkasdy Zoltán építész tervezte, akinek az avató ünnepségen munkásságának elismeréseként az egészségügyi miniszter az “Egészségügy kiváló dolgozója” kitüntetést adományozta.
A sebészet, a belgyógyászat, a gyermekgyógyászat, a bőrgyógyászat, a traumatológia, az urológia, az ideggyógyászat, a fül-, orr- gégészet és a szemészet a legkorszerűbb követelményeknek megfelelő osztályt kapott. Különállóan épült a fertőző osztály. Garázsok, virágházak, a melléképületek egész rendszere, belső úthálózat tartozik az új kórházhoz. Földalatti folyosók kötik össze a szomszédos rendelőintézettel.
Az új kórház igazgatója, dr. Végh Sándor főorvos egyike a legrégebbi dunaújvárosi orvosoknak. 1952 óta a gégészeti osztály vezetője. Az intézmény dolgozóinak száma 429, ebből 47 orvos.
A kórház avatásakor kitüntetéseket és jutalmakat adtak át az építésben leginkább kitűnt dolgozóknak.
Elkészült Dunaújváros új kórháza
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
