A Dunaújvárosi Hírlap szervezésében megrendezésre került 1985-ös első Bringázz velünk kerékpártúra résztvevőinek élménybeszámolói, olvasói visszajelzések.
1. Ekkor még nem voltunk háromezren
2. Ugye, érdemes volt el jönni!
3. Apuval biztonságosabb
4. Rajt: szombat reggel 9 órakor
5. Nehéz kenyér a fakíré
6. Hol az a kerék, hadd pumpáljam föl!
7. Lassan visszaindulunk Mezőfalváról
8. Csak ezt a néhány métert bírjam ki a célig…
9. A hetvenhárom éves Móró Pista bácsi megígérte: jövőre is eljön!
Emléklapot mindenkinek
Most jöttünk haza a kerékpártúráról. Nagyon tetszett, nagyon meg voltam elégedve az út biztosításával. Nem vagyok már fiatal, a kisfiamat kísértem el, az ő kedvéért vettem részt a túrán, de nem bántam meg, igazán kellemes kirándulás volt. Gratulálok a szervezőknek, köszönetet mondok a mezőfalviaknak (a DUNA- SZÖV Afésznak és a mezőfalvi iskolaszövetkezetnek) a vendéglátásért. A következőkben jó lenne, ha az emléklapot mindenki megkapná, nem csak az első ezer célbaérkező. (Jövőre így lesz! – A szerk.) Mert hazafelé már versenyszerű volt a túra, és ez a kisebbeknek balesetveszélyes. Mezőfalván legalább kétórás pihenés, szórakozás legyen, hisz még tartott a műsor, amikor már hazafelé sorakozott az emléklapra vágyó fiatalság. Még egyszer gratulálok, és sok ilyen sportsikert kívánok.
Kiss Lajosné és fia, Szilárd
Aki nem tud biciklizni
Kivételesen egy névtelen levélből idézünk: “Gratulálok a nagyszerű eredményhez, a kerékpártúrához. Nem akartunk hinni a szemünknek, olyan nagy tömeg vett részt ebben az egészséges, a közösségi szellemet is erősítő akcióban. Mivel kerékpározni sokan nem tudnak, vagy már nem vállalkozhatnak rá, tanácsom, hogy ugyancsak a mi lapunk szervezzen egy gyalogtúrát is. A jelszó lehetne: “Megéltünk már harmincötöt, gyalogoljunk harmincötöt!” Biciklizni nem tudó olvasónk két túraútvonalat ajánl: a baracsi üdülőtelepre, illetve a rácalmási Duna-partra.
Inotai Tibor
(Bárándy István és Rozsnyai Zoltán felvételei)
Nevezési lap 1986-ra
Olvasónk még szombat délután fogott tollat és papírt: “Köszönetemet szeretném kifejezni a mai közös ünnepi túráért. Annak ellenére, hogy éjszakás műszak után és előtt vettem részt a túrán, felejthetetlen élményben volt részem. Kétezerhétszáz ember közös útja bizonyítja, hogy ebben a városban sok, együttes cselekvésre kész ember van. Köszönettel tartozunk a szervezőknek, de a mindenre gondoló rendezőknek is. Én is szeretném, ha 1986-ban, sőt minden évben hasonló túra szervezésére vállalkoznának. Én a legkedvesebb emlékeim között fogom megőrizni a célbaérkezéskor kapott emléklapot. Sajnálom azokat, akiknek nem jutott. Gondolom, az az ezerhétszáz túrázó is szívesen őrizné e szép túra tárgyi emlékét. Bízom abban, hogy a vállalatok jövőre is támogatják ezt a ragyogó kezdeményezést. Egységes felkiáltásunk is a jövőbeni túraigényről, ennek szükségességét bizonyította. Kérem, fogadják nevezési lapomat az 1986-os túrára. Még ha szabadságot kell kivennem, akkor is ott leszek.”
.
