KÖLYÖK
új magyar film
Ne kutassuk irodalmi rokonait, ne rajzoljuk meg a népes családfát, amelynek friss hajtásán ott húzódik meg a “Kölyök”, a legújabb magyar filmvígjáték. A jó szándékú, de mindig valami bonyodalomba keveredő figura vissza-visszatérő alakja az irodalomnak, a Kölyök mégiscsak szegről-végről tarthat velük rokonságot. Ez a Kölyök – mai kölyök. Nemcsak overállba bújtatták szerzői – Markos Miklós és Palásthy György – hanem bőven el is látták mai életünk titkos sürgönyjeleivel. A valóságból lépett a filmre, s a vászonról bármikor visszatáncolhatna könnyed lépteivel a valóságba.
A Kölyök lélektani hitelessége Szemes Mihály rendezésében, Törőcsik Mari játékában teljesedik ki. Már az első kockák pszichológiai vígjátékot ígérnek, ami kétségtelenül a vígjáték-műfaj rangos formája. A Kölyök lélekszakadva rohan végig Sztálinváros utcáin. Átszalad az úttesten, árkon, bokron, látszik, nagyon sietős az útja. A női divatüzlet előtt mégis megtorpan egy pillanatra. Futás közben groteszk félfordulattal odaperdül a kirakat elé, s gyerekes önfeledtséggel bámul az üzletre. S mivel a boltban női pulóvereket árulnak, a film nagyszerűen érzékelteti már az első kockákon, a kamaszlányban ébredező nőt. Ami annál inkább kitűnő intonálás, mivel a szerep ugyan kölyökként kezdődik, de nagylányként végződik.
Törőcslk Mari és ifj. Szabó Gyula a Kölyök című filmben
A kamaszlélektanhoz mindvégig hű marad a film. A Kölyök úgy dolgozik, úgy lelkesedik, úgy nagyképű, és úgy elkeseredett, ahogy csak egy kölyök lehet. A szerelemben is kölyök marad, esetlenül bájos, suta félszegségében megható.
Nézi az ember ezt a vígjátékot, s az az érzése támad, hogy sehol másutt nem játszódhat, mint Sztálinvárosban. Az erős couleur local sajátos értéket biztosít a filmnek. A derűs vígjáték mögött ott emelkedik a Vasmű monumentalitása, az utcákon friss festékszagot hord a szél, lakói pedig az új város arculatát tükrözik, amelyet az építés lendülete formált.
Amit markolni akart a film, azt meg is fogta, még akkor is, ha nem minden porcikájában hibátlan, ha néhány részlete ellen kifogást emelhetünk. A sztálinvárosi rendőrség apaságot vállal a Kölyök felett, ami önmagában véve nem elég motivált – lélektani vígjátékról, s nem burleszkről lévén szó! – bár néhány kedves epizódra ad alkalmat, mégis a film legingatagabb pontja. A dialógusok olykor a képek színvonala alatt maradnak “Maga… értekezlet” – mondja valakinek dühösen a Kölyök, ami se nem találó, se nem humoros, hanem egyszerűen bosszantó csacsiság. A sok, valóban kitűnő, szellemes ötlet közé pedig néha olyasmi is becsúszott, amelyet már illene nyugdíjba küldeni. Ilyen kiérdemesült, elhasznált ötlet annak a pisztolynak a szerepeltetése, amellyel mindent lehet csinálni, kivéve lőni. De ne folytassuk, nehogy igazságtalanságot kövessünk el a film ellen, amelynek végre sikerült őszinte derűvel vígjátékot formálni mai életünkről.
A címszereplő Törőcsik Mari a jól megírt figurához hozzátette a maga kitűnő színészi képességeit. Ez a szerep és szereplő közti teljes harmónia jelenti a film legfőbb értékét. Bessenyei Ferenc igazgató alakításánál is erről van szó: élettel telített szerep és művészi megformálás találkozása. Ifj. Szabó Gyula, Zenthe Ferenc, Suka Sándor, Békés Itala, Gera Zoltán, Rajz János jó színészi munkájukkal biztosítják a film sikerét.
(HALASI)
Megjelent: Ország-Világ 1959. október 28.
