Dunaújvárosi Hírlap – 1978. május 30.
A Münnich Ferenc Gimnázium évkönyvéből
Dr. Salgó Dezsőné: Az első lépések
Az idén ünnepli huszonötéves jubileumát a Münnich Ferenc Gimnázium. Ebből az alkalomból adjuk közre az intézmény évkönyvéből dr. Salgó Dezsőné Az első lépések című írását.
Mintha tegnap történt volna, olyan felejthetetlenül él az emlékezetemben az az augusztusi nap, amikor negyedszázaddal ezelőtt Sófalvi István, a városi tanács oktatási osztályának vezetője átadott nekem 72 jelentkezési lapot, s ugyanakkor megbízott a gimnázium vezetésével.
72 jelentkezési lap… könnyebb volt, mint egy alapkő, mégis nehéz súlyt éreztem a kezemben. Aztán arra gondoltam, nem alapkő ez, hanem mag, ebből fog kisarjadni, ebből fog magasra nőni, szélesre terebélyesedni az a fa, amely évtizedeken és évszázadokon át termi majd a maga gyümölcsét – a város és a társadalom javára. Akár a fa törzsén az évgyűrűk, úgy helyezkednek el egy-egy évfolyam tanulói, és úgy erősítik, gazdagítják majd egyenként és valamennyien a “fa” növekedését, a társadalom fejlődését.
1953. szeptember elsején megjelent az első évfolyam. Köztük volt Fekete Teri és Horváth László, és a mindig vidám Bíró Teri és Bakos Attila, pentelei őslakosok gyerekei. Pusztaszabolcsról jött Fülöp Tormás, Perkátáról Újfalussi István, Rácalmásról Sárközi Juci és Vadász István. És köztük voltak azok is, akiknek a szülei idesereglettek az ország valamennyi tájáról – új gyárat és új várost építeni.
Építettek iskolákat is, de a gimnáziumnak nem volt önálló épülete, a 20 tantermes iskolában kaptunk 2 tantermet. És kaptunk egy tanári státuszt is, ezt Gábor Gabriella töltötte be. Két tanár egy gimnáziumban – ma talán lehetetlen állapotnak tűnik, de akkor eszünkbe sem jutott az elégedetlenség. Végeztük az alapozó munkát, megalakítottuk a szülői munkaközösséget. Andócs Mihály, aki a közösség egyik vezetője volt, nagyon sokat segített az iskolai szertárak eszközeinek beszerzésében és elkészítésében. Segítettek az általános iskolában tanító kartársak is, ideiglenesen ők végezték el a hiányzó gimnáziumi tanárok munkáját. Kálmán József tanította a kémiát és a biológiát, Jakó Pál a matematikát. A következő tanévben évenként kétszeresére emelkedett a tanulók száma, ezzel párhuzamosan nőtt a tanárok létszáma is. Így alakult ki az a kis nyolcosztályos iskolai közösség, amelyben tanár és diák egyaránt otthonosan érezte magát.
Tantestület az ötvenes évek végén
Igyekeztünk olyan légkört teremteni, amelyben a tanulók értékes személyiségjegyei kibontakozhatnak. Siklósi Pál vezetésével megalakult a színjátszó csoport. Első sikerüket Heltai Jenő Néma levente című darabjával aratták. Későbbi szereplésük közül ki lehetne még emelni A diákszázad becsületét. Kőszegi Imre regényét Nagy Jenőné dramatizálta, s Pásztor Bertalan vállalta a rendezői munkát. Az iskolai kulturális élet új színfoltja volt a népi tánccsoport, ezt Bánáti Béla tánctanár, a szülői munkaközösség egyik lelkes tagja patronálta. Iskolánk énekkara ma országos hírű, ezen a téren az első lépéseket, az alapozó munkát Székely Endre végezte el. A sportkört Hammerl Ferenc vezette, s az új gimnázium tanulói méltó ellenfeleknek bizonyultak a megyei sportversenyeken.
Szívesen emlékszem vissza az évenként megrendezett diákbálokra, a tánccsoport által előadott nyitótáncokra, a művészien elkészített grillage-tortákra, amelyeket Rauf Mária édesanyja küldött a nyertes tombolajegy tulajdonosának. Mindig nagy élményt jelentett iskolánk tanulói számára a tanulmányi kirándulás, ahol a megye és főleg az ország nevezetes helyeivel ismerkedtek meg. Amint ezek a példák mutatják, az új iskola élete színes és változatos volt.
A sok munka közben szinte észre sem vettük, hogy a kis elsősök felnőttek, öreg diákokká váltak. Megrendeztük az első ballagást, a ballagást, amely mindig nagy esemény , egy iskola életében, de szárdomra az első jelentette a legnagyobb élményt.
Mint ahogy lenni szokott, a ballangást hamarosan követte az első érettségi, a nagy próbatétel. Mindkét osztály sikeresen érettségizett. Rutai Pistának még ma is látom izgalomtól kipirult arcát, hallom a hangját, még ma is gyönyörködöm kitűnő érettségi feleletében.
Az érettségi után újabb izgalom következett. Vajon felveszik-e tanítványainkat az egyetemekre és főiskolákra? S akiket felvesznek, azok megállják-e helyüket a többiek, a nagyobb hagyományokkal rendelkező iskolákban érettségizettek között? Bár a továbbtanulók számára nem emlékszem, de azt biztosan tudom, hogy az első évfolyam magasabb fokon is jól vizsgázott, s a felvett tanulók számaránya jobb volt a megyei átlagnál. Az öregdiákok után hamarosan mi is elbúcsúztunk a 20 tanéttermes iskolától, átköltöztünk a 32 tantermesbe. Ez is “albérlet” volt, de tágasabb, több lehetőséget, jobb körülményeket biztosított az oktató-nevelő munka számára.
Az első kapavágással elkezdődött a gimnázium épületének építése /1962
Visszatekintve a megtett útra, ez elért eredményekre, összességében szép és felemelő volt. S ha ma valaki megkérdezné tőlem, hogy a gimnázium fennállásának első évtizedében mi volt a három legszebb élményem, gondolkodás nélkül felsorolnám: először vettünk részt az országos tanulmányi versenyen, s Fekete Teréz magyar dolgozata miniszteri dicséretben részesült; a gimnázium alapkövének a lerakása, és végül: az ünnepélyes pillanat, amikor dr. Tapolczai Jenő nyugdíjba vonulásom alkalmából átnyújtotta nekem a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.
A dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium évkönyve – gimi25evkonyv.pdf 
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
