Dunaújvárosi Hírlap – 1977. január 25.
Belépés nemcsak korcsolyával!
A Magyar Televízió és a Magyar Rádió a dunaújvárosi Műjégpályáról 1977. január 30-án vasárnap délelőtt közös műsorral jelentkezik. A műsor szerkesztői Feledi Péter és Gyárfás Tamás a kétórás helyszíni közvetítésben sok kellemes és látványos szórakozást, meglepetést tartogatnak majd a hallgatóknak, nézőknek és a műsorban közreműködőknek egyaránt.
A közvetítés 10.03 órakor kezdődik, az egy órás rádiós “Belépés nemcsak tornacipőben” műsor keretén belül, majd a műsort 11.00 órakor ugyancsak egy órára átveszi a televízió a “Mozdulj” tömegsport műsora keretében.
A műsor szerkesztői meghívtak híres “volt” dunaújvárosi versenyzőket, válogatottakat. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, és közreműködésükre feltétlen számítanak.
A közvetítések főpróbája miatt 1977. január 29-én (szombaton) a műjégpálya zárva tart. Vasárnap a közvetítést követően 14.00 órakor nyit a műjégpálya.
Képünk egy kemény edzés pillanatát örökítette meg kötélhúzás közben.
Népsport – 1977. január 31.
Belépés nemcsak tornacipőben!
Korcsolya és korong
A stáb ideges. Van ugyan fél óra az adás kezdetéig, de a dunaújvárosi műjégpálya parányi melegedő szobájában lőporos a hangulat. Mintha egy hadseregcsoport vezérkari főnökségén lennénk, kevéssel a támadás kezdete előtt. (Egyébként a riporter elnézést kér a harcias hasonlatokért. A tények, meg a körülmények miatt nem lenne szüksége rá. Hiszen a tények és a körülmények igazán békések. Sőt, játékosak! Igaz, a béke és a játék különben is édestestvérek. Ha a fegyverek szólnak, akkor a sport múzsái is elnémulnak. Szóval, Dunaújvárosban béke volt. És játék. A rádió és a televízió közösen rendezte meg tömegsportműsorát itt, a jégen. Bár, ami igaz, az igaz: a rádió népszerű Belépés nemcsak tornacipőben! című műsorát ezúttal módosítani kellett volna “Belépés nemcsak korcsolyával!” címre. A “Mozdulj!-t” pedig Ne ess el!-re változtatni, hiszen a jégen korcsolya nélkül is nagyobb teljesítmény megállni, mint mozdulni.)
A Dózsát tanították
A stáb ideges, pedig a körülmények is pompásak. A jég – jég. A hó viszont elolvadt. A nap meg – ahogyan Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű nyugdíjas vezérigazgatója megfogalmazta – “tavasziasan, melegen süt, mintha az istenek valóban szeretnének bennünket.” A lelátón is bemelegedtek a szurkolók – néhányan a forralt bortól -, a versenyzők (talán helyesebb lenne szereplőknek nevezni őket) felajzva várják a rajtot.
A jégen focimeccs, igazi labdával, de korcsolyával rúgva. A magyar jégkorong-válogatott csatázik a népszerű pop-együttessel, az Expressel. A “hokisok” egy-két dologgal valóban elkápráztatnak. Nagyszerű “oxik”, pompás átadások, látványos cselek. Mondja is gyorsan valaki a szentenciát:
– Jobban tudnak focizni, mint hokizni!
Boróczi Gábor tiltakozik is tüstént:
– Ez azért nem igaz!
Aztán nem kis büszkeséggel hozzáteszi:
– Együtt készülünk az Ú. Dózsa labdarúgóival. A keménységet tőlünk tanulták…
A pályán az egyik popsztár, Solymos Antal tör kapura. Olyan ügyesen és olyan lendülettel, hogy csak szikrázó bodicsekkel lehet a labdától elválasztani. Büntető! Ihász Gábor meg is szerzi belőle az Express szépítő gólját. (Persze, ő valamikor Vasas-labdarúgó volt). Könnyű neki! Bár maga az egész együttes közel áll a “SPORTBOLOND” megtisztelő címhez. Éppen Solymos Antal mondta el, hogy ahol “mozdulni” lehet, ők ott vannak. Nyáron fociban, télen hokiban. Jöttek is Dunaújvárosba az első hívó szóra.
“Fehérvár is gusztust kapott…”
Narancssárga szerelésbe öltözött gyerek “nyilatkozik” a jégkorongról, meg a rádió-televízió közös műsoráról, olyan nyugalommal, mintha avatott interjúalany lenne. Pedig csak elsős a dunaújvárosi Bánki Donát Szakközépiskolában és a Kohász serdülő jégkorong-csapatának a tagja. Aztán mond még egy olyan “felnőttes” mondatok Menyhei Miklós, amelyikre akkor is oda kellene figyelni, ha valóban felnőtt mondaná:
– Nagyszerű ez a vasárnap délelőtti buli. Azt is megmutatta, hogy a jég mennyi lehetőséget nyújt a tömegsportolásra…
(Hallotta volna ezt valakitől és jól megjegyezte? Vagy magától jött rá? Nehéz lenne eldönteni! De az tény, hogy Topánka György, a KISZ városi bizottságának titkára csaknem hasonlót mondott: “Sohasem gondoltam volna, hogy a jégen mennyi mindent lehet csinálni! Szórakoztató és testet edző dolgokat. Igazán nagyszerű ötleteket kaptunk, amelyeket az edzett ifjúságért mozgalombanis kamatoztathatunk.”)
Közben a tülekedés csöppet sem csökkent, Lencsés József városi sportfelügyelő a “gazda” elégedettségével jegyzi meg:
– Pompás propagandája az, ami itt történik, a sportnak… Az érdeklődés meg olyan óriási volt, hogy szombaton a jelentkezőket úgy kellett lebeszélni… Mostanában kezdjük csak igazán érezni, hogy mit jelent városunknak a műjégpálya! És az idén meglesz a fedett uszodánk is!… Így aztán minden évszakban, minden időben lesz lehetőség a sportra…
(A lelátón Borovszky Ambrus csöndes mosollyal szemléli a történteket: “Mennyit kellett hajtani azért a jégpályáért! De érdemes volt! Ha arra gondolok, hogy Dunaújvárosban már 1500 gyereknek van korcsolyája, ha arra gondolok, hogy a dunaújvárosi srácok is ki vannak téve a mozgásszegény életmód veszélyének…” Aztán kis idő múltán még hozzáteszi: “A megyeszékhely Fehérvár is gusztust kapott tőlünk. Az őszre már ott is lesz műjégpálya!”
Szép volt, Sanyi!
Pereg, pereg a “buli”, a könnyed, derűs, mosolygós jégi népünnepély. Kötelet húznak, kúsznak és csúsznak, labdáznak és hokiznak, vizet cipelnek vödörben, meg akadályt ugranak… A lelátó pedig – elnézést, de így van – röhög, ha valaki póruljár, s uram bocsát, korcsolya helyett az ülepén siklik tova a jégen.
Asztalos Gizi, a Ságvári iskola hetedikes tanulója viszont boldogan szorongat a kezében két korongot. Szellemi vetélkedőn nyerte a rádiósoktól.
– És te legalább sportolsz-e valamit, Gizi?
– Sportoltam… – hangzik a halk válasz, amit fejlehajtás is kísér. A “múlt idő” okait nem illik a nyilvánosság elé vinni, de annyit elárulhatunk, hogy összefüggésben van az iskolai tudományokkal. Gizi azonban bizakodik:
– Fogok én még sportolni!
És ebben a bizakodó mondatban az is benne foglaltatik, hogy Gizi lassacskán békét kötött a tanulással.
Hirtelen mindenki elcsendesedik.
A “pályán” komoly dolgok történnek. Büntetőket rúgnak a magyar jégkorong-válogatott kapusának. És éppen Mártha Sanyi következik, a Kohász NB I-es focicsapatának egyik szemefénye. A játék nem babra megy! Most, íme, két sporttárs néz farkasszemet. A kapus szinte kirobban ketrecéből, a csatár meg ravaszul megemeli a labdát. Aztán kitör a taps:
– Szép volt, Sanyi!
(Mert a jég népünnepély szurkolóinak javarésze a szíve mélyén azért futballszurkoló!)
A tömeg meg oszlani kezd.
Vár a melegedő, otthon pedig a jóízű vasárnapi ebéd. De sokakat a jég várt, mert a műsoridőn túl bárki a jégre mehetett. Dunaújvárosban pedig 1500 gyereknek van korcsolyája. A felnőttekről nem is beszélve.
r. a.
Dunaújvárosi Hírlap – 1977. február 1.
Egy kis tavasz a télben
Nehéz helyzetben a könnyű műfaj képviselői. Az Express zenekar és a Kohász jégkorongozóinak rögbicsatája
Második közös adásra került sor a Magyar Rádió “Belépés nemcsak tornacipőben” és a Magyar Televízió “Mozdulj” című műsora keretében vasárnap délelőtt a dunaújvárosi műjégpályán.
Tavaszias napsütés köszöntött a műlyégpályára hömpölygő, mintegy kétezer érdeklődőre, akik már 9 óra után elfoglalták helyüket a lelátón és a műlyégpálya környékén. A 10 órakor kezdődő rádióközvetítés üldöző csapatversennyel kezdődött, a feladat az volt, hogy a korcsolyázó csapattagoknak a hátukra kötött léggömböket kellett gombostű segítségével megsemmisíteni. A csapatok között ott volt a magyar jégkorong-válogatott, a népszerű Expressz együttes és ott voltak a dunaújvárosi fiatalok csapatai, a bánkisok, a 316-os MÜM-ösök, de ott voltak a szocialista brigádokból szerveződött üzemi fiatalok csapata is. A rendezésben segédkező serdülő- és ifjúsági jégkorongosaink nemcsak jó közreműködésükkel, hanem döntőbe jutásukkal is kitűntek a mezőnyből.
A műsor szerkesztői nagyon ügyesen állították össze a kétórás műsort, mert látványban bőven volt választék. A közel harminc féle “jeges” móka és ügyeskedés bizonyította, hogy milyen széles repertoárja van a jégen lehetséges sportolásnak, testedzésnek és szórakozásnak. Így láthattunk: zsákban korcsolyázást, kötélhúzást, futóversenyt korcsolya nélkül, rollerversenyt, szánkóversenyt, labdarúgó- és rögbimeccset, tollaslabda- és asztalitenisz-versenyt, de volt jégkorong kapust vetkőztető sztriptíz is. Volt továbbá még sok ügyes szellemi és akadályverseny, és még hoki meccs is, igaz, hogy a “menők” ütő helyett esernyőnyéllel ütöttek.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
