Magyar Nemzet – 1973. április 11.
A 25 éves Dunaújvárosban feltámad az 1900 éves Intercisa
Tizenkettedik évébe lépett Dunaújváros római kori települése. Intercisa régészeti feltárása. Bár ezen a területen a múlt században is folytak ásatások, a leletek tömeges felszínre bukkanása – természetszerűleg – a városépítéssel kezdődött. Alig meríthették bele az ásót a földbe a házak, az üzemek alapozásánál, mindenhol ezerhatszáz éves edényeket, római kori sírokat bolygattak meg. A régészek egyik fájdalma is ezzel kapcsolatos, hiszen feltárásról hosszú évekig szó sem lehetett, inkább leletmentésről, mert az alig kiásott épületmaradványt, sírt legtöbbször vissza kellett temetni. Kellett a hely a mai házaknak, középületeknek.
Térkép a castrumról
Ilyen körülmények között Intarcisa és főként a katonai tábor geodéziai felmérése csak most fejeződött be. A római kori településről készült térkép összegezi a kutatások eddigi eredményeit, a fehér foltok pedig egyben kijelölik a feltárás további irányát. Mit tudunk jelenleg Intarcisáról ?
– Az első római palánktábort az I. század végén, Domi tianus császár idejében emelték – ismerteti Visy Zsolt régész, a Dunaújvárosi Múzeum igazgatója. – A kőtábort Hadrianus császár építtette 124 körül és az V. századig állt. Utána germán betelepülők foglalták el a castrumot, ezt a feltárt sírok leletanyaga is bizonyítja. Maga a castrum rombusz alaprajzú, mérete 176X210 méter. Intercisa virágkorában, a II. század végén, a III. század elején 8-10 méter magas kőfal keretezte a katonai tábort, amelyet saroktornyokkal, később legyezőszerűen kinyúló sarokbástyákkal erősítették meg. A kőfalon három megerősített kapu nyílt, a negyedik, Dunára néző kapu létezéséről nincs bizonyítékunk, hiszen ez a fal azóta a partoldal omlása miatt nagyrészt megsemmisült.
Érdekes viszont, hogy a tavalyi kutatómunka eredményeként Visy Zsolt feltárta a castrum víz felőli falának sarokbástyáját, s ezzel meghatározhatták a katonai tábor tényleges méreteit. A Duna felőli kerítés több része az ismétlődő partomlással lecsúszott a mélybe. Ez a lelet nemcsak a régész számára jelentős, hanem a városépítők, sőt a mai lakók számára bizonyítja, hogy csaknem kétezer év alatt keveset, legfeljebb 20-30 métert omlott le a löszpart
“Kis Róma”
Az eddigi feltárások azt is bizonyítják, hogy az első hevenyészett katonai tábort nemcsak megerősítették Intercisában, hanem mai szemmel is átgondoltan tervezett, modern várost építettek. Maga a castrum az eddigi leletek szerint “kis Róma” volt. A falakon belül kövezett út futott körbe, az úgynevezett Via Sagularis. A három főkaputól a tábor közepén futott össze a két főút, ahol feltehetően a fórumot alakították ki a katonai parancsnokság épületével. A tábor középpontjában még nem folyt ásatás, a fenti feltételezés megerősítése a következő évek feltáró munkájára vár. Megtalálták viszont az úgynevezett bazilika épületét, a központtól kissé délre. Ez a katonai parancsnok és a főtisztek lakását, valamint a tanácskozótermet foglalta magába. A késő római korban valószínűleg ide helyezték át a katonai parancsnokságot is és az elsőnél nagyobb főteret alakítottak ki a központban. A castrum keleti részében a korábbi és a mai ásatások a katonai szállások falaira bukkantak. Hiányzik viszont a központi katonai fürdő épülete, melyet ekkora nagyságú táborhoz szinte “KÖJÁL-előírásként” kötelező volt megépíteni. Feltételezik ezenkívül templom, fegyverraktár és a virágzás éveiben a fórumon emelt diadalív létezését.
A castrumon kívüli és főként délre elterülő polgárváros azonos tájolásban, városias háztömbrendszerben épült. A keleti castrumkapu előtt megtalálták a manzió, az istállókkal ellátott fogadó épületét, illetve annak maradványait. Ezt a manziót ugyanis a középkorban Dunapentelére vivő pincesori út bevágásával szinte teljesen eltüntették. A polgárváros fejlettségét mutatja, hogy több helyen megtalálták a vízvezeték ólomcsődarabjait, számos templommaradványt, így zsinagóga, Mitras, Jupiter és a szír istenség, Dolichenus templomára utaló oltárköveket, feliratokat találtak.
Mithras-dombormű /Intercisa Múzeum
Mithras-domborműről az Intercisa Múzeum oldalán
A polgárváros ezer szír légiós és családtagjaik ellátásúra szerveződött, s fejlett kézműiparral rendelkezett. Ezt bizonyítja a 21 kemencés bronzöntő műhely, ebből egy kemencét épen emeltek ki öntőformákkal, fémmaradványokkal, egy jó állapotban talált fazekasműhely kemencével és a Duna nemrég lesüllyedt szigetén előkerült mustgyűjtő kerámiamedence. De alátámasztja az elmúlt 12 év alatt feltárt 1959 római kori sír gazdag leletanyaga is. Különösen az utóbbi két évben feldolgozott úgynevezett nyugati temető 230 plebejus sírja. A szegényebb népréteg temetkező helye elkerülte a népvándorlás korabeli és a későbbi korok sírfosztogatásait, így szinte érintetlenül került napvilágra a vályogtéglával kibélelt sírok, deszkakoporsók leletanyaga. Több száz kerámiaedény, használati tárgy, ruhamaradvány, egyszerűbb gyűrűk, karperecek tanúsítják az intercisai kézművesek hozzáértését.
Szír harcos sírjának feltárása az északi városrész építkezésénél – 1964. október 1.
fotó: MTI/Fényes Tamás
Új ásatások
A Dunaújvárosi Múzeum elkészítette tervét az intercisai és főként castrumbeli feltételezett objektumok feltárására, ugyanakkor az eddigi gazdag leletanyag minden eddiginél teljesebb bemutatására. Ami a feltárásokat illeti, a castrumban kialakítandó romkerthez a Dunai Vasmű az idén százezer forint értékű támogatást nyújt, anyaggal, gépekkel segítenek a többi vállalatok, társadalmi munkával a város lakói. Mint említettük, hátra van a katonai tábor központjának feltárása és az eredeti talajszint helyreállítása. Ugyancsak nem látott ásót a castrumtól délre egy kétszáz méter széles terület sem. A múzeum a munkát ezzel a szűz területtel kezdi, mert ide terítik el később a castrumból kiemelt több száz köbméter földet. Várható, hogy az új ásatás újabb meglepetéseket, objektumokat tartogat a régészeknek.
Maga a romkert a katonai tábor teljes területén áll. A védmű falait csak jelzik, egyébként körben örökzöld sövénnyel helyettesítik, így a nyírott növényfalon a hajdani kapukat, sarokbástyákat is érzékletesen kialakíthatják. A feltárt épületeket is mai állapotában, minimális kiegészítéssel hagyják meg, s ide telepítik át az ideiglenes kőtár oszlopait, oltárköveit, sírköveit is. A romkertben sétányokat és pihenőket alakítanak ki, vagyis idegenforgalmi nevezetesség, egyben a dunaújvárosiak szép parkja, különleges sétahelye lesz.
Intercisa déli szélét is jelezni kívánják, a mai város határánál. A Castrum városrésznek nevezett új lakótelep legszélső panelházának tövében két kőszarkofágot és a Genius domborművet állítják fel magyarázó szöveggel. A Lenin téren, Dunaújváros főterén, a múzeum előtt pedig egy kőből faragott díszes oszlopot, valamint a Diana domborművet helyezik el. A Dunaújvárosi Múzeum gazdag leletanyaga sem hever már sokáig raktárakban, ládákban. Az épülő Munkás Művelődési Otthonba átköltöző városi könyvtár egy emeletet szabadít fel a múzeum épületében, ahol állandó várostörténeti kiállítást rendeznek be.
A római temetőben fellelt Actaeon meglesi a fürdőző Dianát – dombormű a belvárosban – 1964. október 1.
fotó: MTI/Fényes Tamás
Mikor valósul meg mindez, mikor láthatjuk az újrafeltámasztott Intercisát a dunaújvárosi löszfennsíkon? A kézzelfogható katonai tábort, a védőházzal körülvett kézműves műhelyeket és a feltárt polgárházak konzervált maradványait? A régészek úgy készülnek, hogy 1975-ben, Dunaújváros fennállásának 25. évfordulóján. Szép. kettős évforduló lesz. Intercisa 1900 éves alapítását is együtt ünnepük az ifjú város születésnapjával.
Zsiday Csaba
