Közép-Duna szabályozása

Holló Barnabás Wesselényi emléktáblája Budapesten a Ferenciek terén

1886-ban a Magyar-Felső-Duna, 1888-ban a zuhatagos szakasz és 1895-ben az egész Közép-Duna szabályozása indult meg. 60 évvel az 1838-as nagy jeges árvíz után az egész, közel 1000 km-es magyar Duna-szakasz képe megváltozott, ahogy Dunapentelén is…

A Hon – 1874. december 11.

A Duna-szabályozásra vonatkozólag azt írja Wertheimer német tőzsdelapja: A Duna szabályozása régi óhaját képezi az osztrák forgalomnak. Bírjuk a nagy európai viziutat, de nagyobb része hasznavehetlen, mivel a folyamhajózás akadályai nincsenek elhárítva. Stein és Greinnál az akadályok szerencsére legyőzettek, de a Vaskapunál levők elhárítása még jámbor óhajtást képez. Andrássy gr. czélul tűzte a Vaskapu szabályozását és fel is hívta az érdekelt hatalmakat, hogy nyújtsanak erre segédkezet. Az oszt. kormány megígérte, hogy részt vesz a Vaskapu szabályozásának költségei fedezésében, ha a Pozsonynál és Gönyőnél levő akadályok is elhárittatnak. Mert mit használna az osztrákoknak ha a Vaskapu sodra kitisztittatnék, de a pozsonyi és komáromi sekélyek miatt az osztrák hajók nem mehetnek le az alsó Dunára. Az alsó Duna szabályozása a felső Duna szabályozása nélkül tisztán magyar érdek, s csak ha a hajózás akadályai Bécs és Pest közt mellőztetnek, lesznek az osztrákok az alsó Duna szabályozásával is érdekelve. Tény, hogy a magyar kormány sem a felső sem az alsó Duna szabályozásával nem törődik. Különösen az osztrák czukoripar van érdekelve a Duna szabályozásánál, mert most Galaczból Marseille-be 150%-al olcsóbb a fuvar, mint Bécsből Galaczba. Néhány nap óta a magyar lapok is panaszkodnak a dunahajózási akadályok miatt. Magyarország főleg a gabonakivitel tekintetében van károsítva az által, hogy Gönyőnél a Duna nehezen hajózható. Ha Magyarország azon költségek egy részét, melyek zsákvasutak kiépítésére adattak ki, a Duna szabályozására fordította volna az ország, ezeknek sokkal nagyobb hasznát venné. Magyarországon most már segédeszközt, a lánczhajózást is alkalmazásba kellene venni. Előbb ezt nem lehetett, mert mig a. m. gőzhajótársulat fennállott, az osztr, társulatnak nem akartak a lánczhajózás engedélyezése által kedvezményt adni.

Magyar Királyság – Második katonai felmérés

Az országos vizépitészeti és talajjavító hivatal
ELŐTERJESZTÉSE
a Közép-Duna szabályozása tárgyában
1894

A ráczalmás-dunaföldvári folyam szakasz.

Ezen a szakaszon, mely 28 kilométer hosszú, az 1885. és 1886. évben épitett solti elzáráson és a dunavecsei sarkantyúkon kivül más emlitésre méltó munkálat eddig alig történt.
Az itt levő szigetek és zátonyok közt nemcsak a jégzajlási viszonyok kedvezőtlenek, hanem a hajózás is kisebb vízállásoknál nehezítve van, különösen Tass alatt, Szalk-Szt.-Márton, Dunavecse, Apostag és közvetlenül Földvár mellett.

Javasoltatnak a következő munkálatok:

• XXXIII. számú párhuzamos mü és partvédezet. A Rácz-Almás alatti szigeteknél a viz megoszlásának megszüntetése végett egy párhuzamos mü és egy elzárás terveztetett, mely müvek akként lesznek végrehajtva, hogy a ráczalmási hajókikötő is egyszersmind rendezhető és kellő úttal ellátható lesz.
• XXXIV. A Duna bal partján a soroksári ág torkolata alatt végbemenő s mintegy 3400 mét. hosszra terjedő folytonos partomlás megszüntetése, további elfajulás és mederkiszélesedés eleje vétele végett partbiztositás szükséges.
• XXXV. kotrás. A XXXIII. müépitmény alsó végénél a mederben egy régi rom van, melytől jobban 150 m. szélességben csak 1₂ m. balra pedig 0₆-8₈ m. fenékmélység van, mely a hajózásra elégtelen és a szalki sziget hosszában menő kis ág csekély szélessége miatt a hajózásra nem alkalmas. Szükséges tehát a rom eltávolitásáról és a meder fejlesztéséről gondoskodni, mely kotrás és esetleg robbantás által eszközölhető.
• XXXVI. párhuzamos mü és partvédezet. Az előbbinek kiegészítéseképpen a kellő meder biztosítása czéljából terveztetik.
  A Duna-Pentele és Szalk-Sz.-Márton között levő kompátkelésre való tekintettel, a Duna-ágat elzáró keresztgát akként lesz megépítve, hogy az egyszersmind a komphoz vezető út is lehessen. A XXXV és XXXVI müvek létesítése által az ottani elsőrendű hajózási akadály is meg lesz szüntetve, azonkívül ott a mederben tuskók és kövek is vannak, a melyek el lesznek távolitandók.
• XXXVII. párhuzamos mü. A Szalk-Sz.-Márton határában a meder kiöblösödésének korlátozása végett szükséges.
• XXXVIII. számú párhuzamos mü és elzárás. A Duna-Vecsével szemben levő ág elzárása, a jég akadálytalan levonulása, a folyam kellő irányítása s különösen a Duna-Vecse előtt végrehajtandó kotrás sikerének előmozdítása végett mellözhetlen müépitmény. Az elzárandó ág gyorsabb felrakodása végett a keresztgát egyelőre alacsony koronával lesz kiépítve.
• XXXIX. Dunavecsei partvédezet. Az előbb emiitett párhuzamos mü s a tervezett kotrás hatása következtében az itteni vizfolyási viszonyok lényegesen meg fognak ugyan javulni s a viz sodra nem fogja a mostani rendetlen irányt követni; azonban arra való tekintettel, hogy a folyam egy főágba szorittatik össze, Duna-Vecse biztosítására a jelenlegi sarkantyúkon kívül, a község előtt rendes partvédezet lesz kiépítve.
• XL. számú kotrás. Az előbbi müvek hatása következtében rendezett vizfolyási viszonyok várhatók ugyan, de a hajóút javítása végett kotrás szükségeltetik, mert Duna-Vecse irányában a nagy zátonyok között 0₇, 0₈ m. fenékmélység is csak mintegy 25 met. szélességben áll a hajózás rendelkezésére és e keskeny utat is a kanyarodás a vontató hajózásra alkalmatlanná teszi, miért is ezen munkálat által az ottani elsőrendű hajózási akadály is meg lesz szüntetve. Jelenleg éppen a nagy akadályok miatt kis viznél a hajózás a jobboldali Dunaágban történik.
• XLI. párhuzamos mü. A dunavecsei partvédezet folytatásaként építendő a túlszéles és zátonyos meder kellő összeszoritása végett. A köhányás a hátsó oldalon kiürített kotrott anyaggal lesz kevesbítve.
• XLII. Dunaföldvári partburkolat és XLIII. kotrás. Hogy a Duna partja Földvár előtt elmosás ellen a homorú kanyarodásban védve legyen, lábazati köhányással ellátott partburkolat fog kiépíttetni.
  Közvetetlen Duna-Földvár alatt levő zátonyon, a fenékmélység 0₄ m-nél alig nagyobb, miért is ott a hajózás meg van nehezítve, illetőleg ott másod rendű hajózási akadály létezik. Ezért a hajózás útjának javítása és jégtorlódások megszüntetése végett át kell azt kotorni, mert nem remélhető, hogy a folyam saját erejével fogná ott a medret kifejleszteni.

Ezen munkálatok összes költségének előirányzata 1.367,101 forint.

Köztelek – 1894. május 5.

A földművelési miniszter szemleutja.

Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter április 29-én egy nagyobb társasággal leutazott a középdunai szabályozások megvizsgálása végett Tolnamegyébe. A hajó először Érden kötött ki, a hol a társaság megnézte a már majdnem teljesen elkészült párhuzamművet, a melylyel a Duna medre 500 méterről 400 méterre szorittatik össze. Kiszállott a miniszter azután Battán, a hol a kotrásokat nézte meg. A legközelebbi állomás Ercsi volt, a hol a miniszter különösen az iránt érdeklődött, hogy sikerül-e a szőlők újonnan való ültetése. Megtekintette a partbiztositási munkálatokat is. Adonynál a hajóról nézte meg a nagyarányú szabályozási munkálatokat, a melyek részben be vannak már fejezve. Dunapentele, Szalki szigete, Duna-Vecse, Duna-Földvár és Bölcske községek mellett végzett munka beható megtekintése és tanulmányozása után a hajó a dombori uj állomáson kötött ki, a hol a társaság kocsira szállva, először megtekintette a régi faddi Duna-kanyarulat egy holt ágának most folyamatba vett teljes elzárását. Következett erre a dunaszabályozási munkálatok egyik legnagyobb és legfontosabb része az úgynevezett bajai hármas átvágásnak leghosszabbik középső darabja, a 200,000 forintba kerülő csanád, a melylyel az ott nagyban elfajult Duna-meder 16 kilométerrel rövidül meg s azonkívül árvízvédelmi szempontból a képzelhető legnagyobb biztosítást fogja nyújtani. Ezen kétnapi utazásnak mindenekelőtt az az eredménye és hatása lesz, hogy a miniszter most már a legrövidebb idő alatt végleg fog határozni egyes szabályozási munkálatok keresztülvitele tárgyában.

Pesti Napló – 1898. szeptember 20.

Dunapentele község panasza

A dunapenteleiek, mint nekünk írják, legközelebb küldöttségileg keresik fel Darányi földmivelésügyi minisztert, hogy a folyamatban levő dunaszabályozási munkákra felhívják a miniszter figyelmét. Ezzel a szabályozással Dunapentele község fejlődését megakadályozzák és jövőjét tönkreteszik. A községnél a Duna közepén egy szigetecske van, a sziget baloldalán a Duna kétszáz méter szélességben folyik, tehát oly szélességben, mint Pest és Buda közt, – ezt a fél Dunát a szabályozó mérnökök sok ezer forint költséggel el akarják zárni. Ha ez megtörténik vagy 500 család elvesztené kenyerét, mert a Dunának e részén, amelyet el akarnak zárni, állanak a község vízimalmai, itt rakják a község terményeit hajókba és itt keresik kenyerüket Dunapentele halászai. Most mindettől a község lakosai elesnének és kapnának helyette 320 holdas, posványos, egészségtelen területet. A községbeliek már ebben az ügyben két esztendővel ezelőtt memorandumot adott át a miniszternek, de ez a kérés nem járt eredménynyel. Most újból megkéri a minisztert, hogy a filloxera pusztításai miatt elszegényedett községet e szabályozási terv keresztülvitelével ne tegye teljesen tönkre.

MŰKÖDŐ VÍZIMALOM RÁCKEVÉN

Vasuti és közlekedési közlöny – 1904. április 20.

Valamennyi gőzhajózási vállalatnak (a Balatontavi gőzhajózási részvénytársaság és az átkelési vállalatok kivételével).

A budapesti magyar kir. folyammérnöki hivatal értesítése szerint a szalki kőromnak robbantás és kotrás útján való eltávolítása már befejeztetett és a szalki Dunaszakasz szabályozása folytán a rendes hajóut, mely eddig a szalki sziget felső csúcsa fölött vonult el, most már a 0 alatti -2.0 méter mélységig mélyitett kőromnak 150 méter széles helyére esik, a régi út pedig a szabályozó művek által fog elfoglaltatni.
A volt szalki kőrom jobb oldalán eddig használt hajóút helyén épülő szabályozó műveknek czölöpökkel való kitűzése már megkezdetett és a czölöpök 0 fölötti + 2.0 méter magasságig felnyúló kőhányásokkal biztosittatnak, miért is a czölöpöknek a hajók általi érintése utóbbiakra nézve veszélyes. Ezért intézkedett is a folyammérnöki hivatal, hogy a szalki baloldali zátony eltávolításánál működésben levő kotró főhorgonya és a hajóút felé eső oldalon levő horgonyai éjjel világos fényű lámpákkal megvilágittassanak.

Parlament 1903 – fotó: Fortepan/Schoch Frigyes

Lukáts Gyula (1851–1906)
újságíró és politikus

Lukáts Gyula: T. ház! Nem fogok hidrotechnikai előadást tartani tisztán a humanizmus szempontjából szólalok fel, s kérdem a miniszter urtól és a t. háztól, hogy van-e joga az államnak a vizszabályozás czimén olyan embertelenségeket elkövetni, hogy egyes vidékeket, egyes községeket teljesen tönkre tegyen? Itt a Duna-ág adony-paksi szakaszának szabályozására akarok rámutatni. Nem kérdem azt sem, a mit sok szakértő pedig állit, – én nem akarom, mondom, bizonyitani, – hogy ezekre az óriási munkálatok melyek évenkint 6 millió koronát vesznek igénybe és már évek óta folynak, olyan nagy szükség van-e, mert hisz az a vidék, a melyet igy védnek, soha árviz által fenyegetve nem volt, legfeljebb most lesz, ha az alacsonyabb pesti partra terelik a gátak által a vizet. A mi pedig a hajózást illeti, ezeken a Duna-ágakon mindenkor volt annyi víz, hogy az osztrák Lloyd, vagy a Folyamhajózási társaságnak hajói elmehettek rajta. De elmehetett volna a Petropavlovszk hajó is. A legutóbbi pentelei Duna-ág szabályozásánál a következő eset állott elő. A pesti és fehérmegyei oldal között, a pesti oldalon Szalk-Szent-Márton és a fehérmegyei Dunapentele között van Szalksziget, vagy Dunapentele szigete, a mely felerészben Pest vármegyéhez, felerészben Fejérmegyéhez tartozik. A sziget felső csúcsáról indult volna ki a szabályozás. Sokáig nem volt megállapítva, hogy a pesti, vagy a fejérmegyei Duna-ág záratik-e el, mig nem azután kitünt, hogy a pestmegyei ágnak az elzárása nagyobb költséggel járna és igy a fejérmegyei Duna-ágnak az elzárása lett elhatározva. De azonkivül, hogy ezt az elzárást megcselekedték, azt mondották, hogy vaíamiképen segíteni akarnak a községen is, a mennyiben a kikotrott kavicsokat és törmelékeket valahova el kellett helyezni, tehát Dunapentele községet boldogították azzal, hogy a Dunának e sziget és Pentele közti részében egy ilyen gátat vontak a törmelékekből, a melyet azután elneveztek leendő országútnak.
A község, valamint Fehérmegye közönsége többizben fordult kérvénynyel a földmivelésügyi kormányhoz és a kérvényezőket mindig biztatásokkal, sőt ígéretekkel bocsátották el. (A földmivelésügyi miniszter tagadólag int.) Megengedem, hogy nem tettek ígéretet arra nézve, hogy milyen utat kapnak, hogy makadám utat kapnak-e, vagy másfélét, hanem engedelmet kérek, az csak igéret, a midőn a miniszter ur azt mondja nekik (olvassa.): “Igérem, hogy a szabályozás által Duna-Pentele kedvezőbb helyzetbe fog jutni, mint a minőben eddig volt.” Ezt ígérte a t. miniszter ur is és az elődje is. Hát ugyan mit kapott Duna-Pentele község? Nézzük először, hogy mit veszített?
A községet formálisan elzárják a Duna partjától, és kap kétféle vizet az eddigi viz helyett, a melyet az Uristen és a természet adott neki, és a melynek felhasználása czéljából ott egy évezreddel ezelőtt letelepedett. Kétféle vizet kap, a melyek közül az egyik a felső, a mely beiszapolandó, a másik az alsó, a mely holt viz lesz. Tehát Duna-Pentele lakossága most már válogathat egészségügyi szempontból a között, hogy holt vagy eliszaposodott viz miazmáitól akar-e elpusztulni.
Továbbá a következő áldásban részesült a község: A duna-pentelei ágon eddig 16 malom volt, a melynek segítségével 40 molnár-iparos szerezte meg a kenyerét. Ezeket onnan kidobták; ezek ott kenyerüket meg nem kereshetik. (A földmivelésügyi miniszter tagadólag int.)
Hiszen igaza van a t. miniszter urnak, ha a fejét csóválja, mert hiszen elég nagy a Duna, mehetnek azok akárhová, csakhogy azok a molnárok a falu tövében szokták malmaikat elhelyezni, most pedig a sziget egyik vagy másik megregulázott részére kell elhelyezniük a malmokat, a hová azután talán yachton vagy léghajókon szállíthatják az őrleményeket.
Harmadszor: A község egy része ivóvizét a Dunából nyerte, s ezen ivóviztől most már elesik, hacsak nem akarja azt a rossz, állott iszapos vizet használni.
És mit kap ezen veszteségek fejében a község? Kapja először is azt a gátat, a mely törmelékből nyolcz méter magasan a vizszine felett épittetik a sziget és a part között, és a melyen a sziget túlsó oldalán lévő rakodóparttal közlekedhetik. De ezt az utat nem fogják megcsinálni. Eredetileg, – ugy látszik, ezen szegény emberek biztatására, félrevezetésére – előirányoztak két tételt, és pedig annak a gátnak kiépítésére 32,000 koronát és a gátnak karfákkal való ellátására 5000 koronát. Ezekkel tényleg biztatták is az ottani lakosokat, a mikor egyszerre idefenn valamely mérnöknek vagy fogalmazónak eszébe jutott, hogy hiszen itt ujra meg lehet takarítani 37.000 korona összeget, azonkívül utépítésről lévén szó, ez az ügy tulajdonképen a belügyminisztérium ügykörébe tartozik. A földmivelésügyi miniszter tehát utasította Fehérmegye alispánját, hogy annak az útnak elkészítését a megyei utalapból kell eszközölni, de erre, ha jól tudom, azt kapta válaszul, hogy az a megyei utalap már tiz esztendőre le van foglalva. A miniszter ekkor azzal a felszólitással fordult a község érdekeltségéhez, hogy ők maguk építsék meg ezt az utat. Mert hiába, azt már belátja a miniszter ur is, hogy azokat az odarakott kavicsrétegeket, a melyekbe tengelyéig sülyed egy félig megrakott szekér is, még ha bivalyok vannak is elébe fogva, útnak használni nem lehet, hanem újra kell építeni. Tehát attól a községtől, a melytől a szabályozások révén mindent elvettek, a mely különben is óriásilag sújtva van a mely egy, azon a vidéken épített viczinális vasutban való résztvétel által eladósodott, a mely községben két és fél forint adót fizetnek községi pótadóval együtt holdankint a földbirtokosok; a mely községben, most a közel jelenre való tekintettel is, mondhatom azt, hogy egyebet ne említsek, hogy a jelen termés olyan, hogy még eddig a községben lévő birtokosok soha másként, mint részben nem arattak, addig az idei volt az első esztendő, mikor az aratómunkások részért nem, hanem csak holdankénti díjazás mellett vállalták el a levágást, kivánnak ilyen áldozatot. Ily körülmények között 37.000 koronás költséget vetni ki annak a községnek nyakába, ez embertelenség, ez igazságtalanság. Ha az államnak kedve tellett azt a viziutat szabályozni, ha van az államnak évenkint 6 millió koronára való kiadása, ha mindent elszedett ettől a községtől: akkor legyen meg az a 37.000 koronája, is, a melylyel a községet odajuttatja, hogy ismét a Duna partjára viheti termékeit. Mert annak ellenére, hogy a miniszteri megbízottak jelentésükben nyiltan kimondják, hogy senkinek sem áll érdekében ennek az utnak kiépítése, mint tisztán Dunapentelének, én azt ajánlom a t. miniszter urnak, hogy azt a jelentést tépje össze, mert abból egy betű sem igaz. Tudhatja a miniszter ur, hogy a vidék községei, melyeket itt felsorolok: Dunapentele, Nagyperkáta, Kisperkáta, Herczegfalva, Felsőbaracs és Ráczalmäs folyamodtak a miniszter urhoz, mert ezek a községek mindig a pentelei révben szokták terményeiket hajóra rakni, pedig ez nem csekélység. A statisztikai kimutatások szerint, a melyeket a pécsi Dunahajózási, s a Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaságtól megkaphat a miniszter ur, évenkint az utóbbi 10 esztendő átlaga szerint 53.000 mm. buzát, 14.900 mm. rozsot, 16.300 mm. árpát, 19.400 mm. zabot, 6600 mm. tengerit és babot és egyéb szállítmányokból 960 mm.-át szoktak hajóra rakni a dunapentelei állomáson. Hozzátehetem még azt is, hogy ezen a vidéken Adonyon túl, egészen Dunaföldvárig egyéb rakodóállomás nincs, mint a dunapentelei; ha pedig a miniszter ur tervét végrehajtja, ez az egyetlen állomás sem lesz meg.
Igaz, hogy a kormányzati jóság megnyilatkozott abban, hogy megígérték nekik, hogy gondoskodjanak csak a pénzről, a melylyel az utat helyreállítják és a kormány szives lesz nekik tervrajzokat késziteni. Még a kutakra nézve is azt az igéretet tette a kormány, hogy a vizet elveszi tőlük, de kutat nem építtet, bár terveket és kavicsot ad nekik a kut építésére. De édes Istenem, azoknak az embereknek ut kell és viz kell, nem pedig miniszteri bölcseség és tanulmány. Terveket azok az emberek maguk is tudnak csinálni, nem szorultak e tekintetben a kormányra.
Nem akarom, t. ház, folytatni felszólalásomat, nem akarok rámutatni arra, hogy azon vidékek keserűség folytán az utóbbi időkben milyen óriási mennyiségben vándoroltak ki erről a vidékről egyformán Amerikába és Szlavóniába, nem akarok rámutatni, hogy a székesfehérvár-paksi vonal építése alkalmával az odajött csongrádmegyei munkások által micsoda szocziális mozgalom indult meg. Ha jól tudom, az elmult esztendők egyikében épen a dunaföldvári és dunapentelei vidék volt az, a hol az aratómunkálatokat beszüntették. Csakhogy az ilyen bánásmód által csak a szocziális törekvéseket és a kivándorlást istápolja a t. kormány. Az én meggyőződésem az, hogy ha az állam fiskális érdekekből ilyen nagyobb munkálatokat meg is tesz, a kormánynak azért kötelessége gondoskodni arról, hogy ilyen óriási károsodás egyes vidékeket és községeket ne érjen, s épen ezért elvárom és megkövetelem a kormánytól, hogy ha már ennyi kárt okozott azoknak a községeknek, akkor azoknak méltányos kérelmét is hallgassa meg.

Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Lukáts t. képviselő ur felszólalására megjegyzem, hogy őt sem az erős színezésben, sem, az erős kifejezésekben nem óhajtom követni. En ebben a kérdésben már állást foglaltam akkor, a midőn a t. képviselő ur jelenlétében a dunapenteleiek nálam voltak. Akkor meg is mondottam, hogy a méltányosság határán belül elmegyek addig, a meddig elmehetek. Nagyon természetes, hogy ebben a kérdésben addig, a mig az összes adatok rendelkezésemre nem állanak, állásfoglalásomat ma sem preczizirozhatom másképen, mint akként, hogy a méltányosság határán belül megteszek mindent, a mit a község érdekében megtehetek. Nagyon természetes, hogy ebben a kérdésben, miután pénzről van szó, csak műszaki közegeknek meghallgatásával dönthetek. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ebbe belenyugodni.

Gazdasági Mérnök – 1905. május 4.

A hazai hajózás 1904-ben

/részlet/

Rakpart átadása 1904-ben

(…) a Közép-Dunán befejeztetett a Dunapentele körüli szakasz szabályozása, araelylyel kapcsolatban létesittetett a dunapentelei téli kikötő is. A téli kikötőt Dunapentele községnél elzárt pentelei ág képezi. A nagyvíz fölé érő zárgáton kövezett ut vezet az uj 200 ra. hosszu dunai rakodóhoz, és a téli kikötőben a község mellett is létesittetett egy 150 m. hosszú rakodó. A 200 m. hosszú solti rakodóra hasonlóan macadam ut létesittetett a rakodó egy részének burkolásával együtt. A Közép-Dunán levő átvágások a hajózásnak mind átadattak.

Vízügyi Közlemény 1909

Dunapentelei téli kikötő

E téli kikötő, a Duna folyam ráczalmás-paksi szakaszán 1904. évben végrehajtott szabályozások keretén belül létesült úgy, hogy a dunapentelei mellékágat a hajóállomáshoz vezető úttal teljesen elzárták. A kikötő használható területe 24 hektár; a jobb part hossza 1600 m., a baloldali zátonyos part hossza 1600 m., ezenkívül Dunapentele községnél 200 m. hosszú rakodó van.
A kikötőben 520 drb járómű helyezhető el. A bejáróban a legkisebb vízmélység 0 alatt 2 méter.
A kikötő a budapesti m. kir. folyammérnöki hivatal felügyelete alatt áll.

Kikötőbak Dunapentele egykori rakpartján /2019

Felhasznált képek forrása:
Dunapentelei képeslapok: Hungaricana képcsarnok
Szabó Tamás – Pentele 1000 éve