“Mint a mókus fent a fán.”

Barna József visszaemlékezése
/részletek/

(…) 1957 őszén, másodikként az országban új formájú úttörőcsapat alakult a városban, a Landler Jenő úttörővasutas és postás csapat. Ide jelentkeztem, az osztályunkból többedmagammal. A csapat gerincét eleinte a Móricz Zsigmond iskola adta, de 1958-ban a felépülő „32 tantermes”, vagyis a Ságvári Endre Általános Iskola indulásával sokan jöttek át ide előző iskoláikból.
(…) A vasutasnak tanulást már akkor elkezdtük, amikor a sínpálya csak papíron létezett. A papírra pedig szovjet mérnökök tervezték. Mi, tanulni, kijártunk a Technikumba ahova még bejártak a vonatok. Az egyik sínszárny a Munkácsy Mihály utcában a Vörösmarty Mihály és a Gábor Áron út között az egészen friss 32-es iskoláig futott. A másik sínpár a Szórád Márton, Dózsa György, Táncsics Mihály utak által határolt területen a TÜZÉP-re hordta a fát, szenet. A sínek egy váltó segítségével valahol a Nyomda mögött futottak össze, váltak eggyé. Itt legyeztük a zászlójelzéseket, és itt füttyentgettük a „lassan”, „előre”, „hátra”, „állj” sípjeleket.
Aztán ahogy dőltek a fák a Vidám Park-i kiserdőben, kialakult a nyomvonal, magasodott a töltés és döngölődött a kavicságy a sínpár alá, végig jártuk mi is a vasutunkat.
Mire eljött az 1958. május 1-jei ünnepélyes megnyitó, már mindent tudtunk, mindent fújtunk, még ha álmunkból ugrasztottak is minket ki az ágyból.
Végre itt volt a nagy nap. „Muki” a kis, fekete gőzmozdony szuszogott és aprókat füttyögött, majd Erdélyi Anna úttörővasutas forgalmista indítótárcsájának első mozdulásával, az első tisztelgéssel néhány évre elindult a mintegy négy és fél, öt kilométernyi boldogság. Bármilyen hihetetlen, de boldogok voltak az építők, a sok-sok órát dolgozó társadalmi munkások és a segítő szovjet kiskatonák is. Boldogok voltak az utasok – felnőttek, gyerekek, – amikor a fák között a kis hídon átzakatolt a vonat. Boldogok voltunk mi gyerekvasutasok is, mert komoly, felelősségteljes munkát végezhettünk postásként, kalauzként vagy éppen a „Delta” háromszögben váltókezelőként. A Deltában fordítottuk meg a mozdonyt, hogy visszafelé is orral vigye a szerelvényt és ne tolja.
(…) Négy szép évet töltöttem a csapatban. Öröm volt minden szolgálat, minden kirándulás, a május 1-i felvonulások minden közös perce. A dunaföldvári sziget sátortábora, a balatoni nyaralások Siófokon és a feledhetetlen, – mert a pihenés mellett szolgálatokat is adhattunk a nagy Úttörővasúton, – hűvösvölgyi – csillebérci jutalomtáborozás.

Teljes visszaemlékezés: Talpalatnyi Dunaújváros – Nosztalgiatúra az egykori Vidám Parkba

<<< ELŐZŐ ÁLLOMÁS     –     KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁS >>>