Dunaújvárosi Hírlap – 1990. május 25.
Emlékszel…
…milyen is volt?
Amikor még teljes gőzzel robogott a vonat. Amikor még minden sínen volt. Amikor még lobogott a tűz. És nemcsak a kazánban!
Emlékszel még milyen is volt, amikor befizettek szüleid és te felülhettél, hogy „hegyek között, völgyek között” zakatolj a Mukival, amit ajándékba kaptál a gyermekekért, a jövőért mindig tenni kész néniktől, bácsiktól… Na persze te talán nem is tudod, hogy Muki, a mozdony, hol és hova robogott, hogy nekünk is volt úttörővasútunk, amiből csak egy holtvágány maradt. S rajta egy szépen glancolt kis mozdony, amivel valamikor a világ végére indultunk. Na és hova jutottunk?
Ha kimegyünk a Vidám Parkba – s ha még van kedve – a gyerekeket felültetjük a kis vonatra, amiről már tudjuk – nem visz sehová, de amiről még le lehet esni, ha az ember nem vigyáz …
Emlékszel még milyen is volt a langymeleg nyár estéken a szabadtéri mozi? S hogy mennyire nem számítottak a szúnyogok se. És hogy milyen nagy buli volt egy Illés- vagy egy Omegakoncert! Amikor több volt a rendőr mint a jegenye a nézőtér körül…
Aztán egyszer-kétszer még kimentünk sörrel a szatyorban padokat festeni. Most meg már a padokat is kidobták…
Emlékszel még az ifiparkra, az utolsó Ricse-fellépésre? Na persze, akkor már azért a baboskendősök voltak többen, s a nóta se úgy szólt…
De emlékszel, azért a sör, zsíros kenyér nagyon jó volt a Panorámában. Tudod, a találkozót is ott tartottuk. Meg néhányan meló után be-bekarikáztunk egy pofa sörre, baráti szóra, ami ott és akkor még kijárt az embernek.
Persze a Dunát már nem néztük meg, pedig akkor még talán a kilátást sem zavarta annyi minden. És csak pár lépés kellett volna, hogy – még a földön állva – semmitől se zavartatva, a képzelet szárnyán elröpüljünk valahova messze. Nagyon messze. Úgy mint régen azzal, a már akkor kiszuperált repülővel, onnan a Vidám Parkból.
De hiszen tudod… Te is ott voltál.
Emlékszel… ?
Nagy László
Képek: Lázár Zsolt
