Dunaújvárosi Hírlap – 1990. szeptember 11.

KISMUKI

Talán már tíz éve is elmúlt, hogy utoljára a Vidám Parkban jártam. Most úgy tűnt, összetöpörödött az óriáskerék és az elvarázsolt kastély labirintusának félelmetes szörnyei másfelé költöztek. Hiányzik sok régi játék. Időközben balesetveszélyessé váltak, a felújításra pedig nem volt elegendő pénz.

– Vajon lesznek-e helyettük újak? – kérdezem Busch Józseftől, a Vidám Park igazgatójától.
– Júniustól láthatja a közönség az automatajáték-teremben az egyik ilyen új játékot. Négy négyzetméteres terepasztalt rendeztünk be, amin vonatmakettek száguldoznak apró fák, házak, hidak között. Jövőre egy nagy meglepetéssel szeretnénk megörvendeztetni a gyerekeket. A láncoshinta melletti erdőrészben elindítjuk a kisvasutat. Egy elektromos meghajtású mozdony a fog két kocsival közlekedni 240 méteres sínpályán, ahol a kocsitároló színalagútként is szolgál majd. Nyolc gyerek fér el a csillékből kialakított vagonokban és ketten a mozdonyba is beszállhatnak.
Mukinak, a hajdani úttörővasút kisvonatának tehát – ha rövidebb pályával is – lesz utóda. Körülbelül 100-150 ezer forintot költ a park rá, míg az első köröket megteheti.
Ma már nincsenek adakozó kedvű gyárak, sem kényszerből, esetleg önként társadalmi munkát felajánló brigádok. Pedig az utóbbiak nagy szerepet vállaltak már a Vidám Park létrehozásakor és a későbbiekben a felújítások, karbantartások során is. Mert csak saját műszaki gárdájukra és néhány külső szakember segítségére számíthatnak.
Manapság, a tévé, a video, az autók világában kevesebben járnak Vidám Parkba, mint a hősidőkben, de hogy igény van rá, azt bizonyítja az a 2-3 ezer ember, aki hétvégenként mégis meglátogatja.

Dunaújvárosban 1996-ban és új tulajdonosánál Pusztaszabolcson 2025-ben

Gyalus Éva

<<< ELŐZŐ ÁLLOMÁS     –     KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁS >>>