Népszava – 1966. augusztus 13.
Egymillió kilométer után nyugalomba vonult a HA-LIV
Pénteken Budaörsön szállt fel és Dunaújvárosba repült a HA-LIV jelzésű utasszállító repülőgép. A hazai és külföldi vonalakon egymillió kilométer légiutat tett meg és most a dunaújvárosi Vidám Parkban muzeális tárgy lesz. A város melletti repülőtéren úttörők virágokkal köszöntötték a gép személyzetét, a KPM repülési főosztályvezető-helyettese átadta a gépet a dunaújvárosi tanácsnak és kérte a fiatalokat, hogy minél többen szeressék meg a repülést. A harminc személyes, kétmotoros gép ezután még kétszer szállt fel és sétarepülésre vitte a pajtásokat. A nyugalomba vonuló repülőgép 15 évvel ezelőtt a taskenti repülőgépgyárban készült.
Kiállítva a Vidám Parkban, az úttörővasút végállomásánál
Interjú a Tevével
A név, tévedés ne essék, egy kétmotoros utasszállító repülőgép neve. Így a beszélgetés nem valamelyik állatkertben, hanem a kisapostagi reptéren zajlott le. S mivel Teve érkezése fontos esemény volt, elég sokat kellett várnunk, amíg a négyszemközt szót válthattunk.
Érkezését pénteken reggel kilenc óra húsz percre ígérte. Fogadására már kilenc órakor népes tábor gyűlt össze a reptéren, de mint később kiderült, kár volt sietni. Eltekintve attól, hogy eredetileg májusra ígérkezett – ha nem is ő, hanem valamelyik testvére – most is csak háromnegyed tízkor csillant meg fényes szárnya a Szalmacellulózgyár melletti víztorony felett.
A reptérről messzelátók kísérték, amint tiszteletkört írt le a város felett. Aztán átrepült a Duna túlpartjára és nagykegyesen leereszkedett. A reptér bukkanóin úgy himbálózott fel-le, mint névrokona teheti egy-egy sivatagi vágta alkalmával.
Az ünnepélyes fogadtatásra tizenhét úttörő jött ki a Jurij Gagarin táborból. Virágcsokrot nyújtottak át Nagy Tibornak, az MHS főmérnökének, Janovszky Lászlónak, a KPM légügyi főigazgatósága főmérnökének, Pintér Jánosnak, a Teve egykori parancsnokának.
A dunaújvárosi gyerekek nevében Kitczák Magdolna, a Vasvári Pál Általános Iskola ötödik osztályos tanulója köszönte meg a kedves ajándékot.
Ezután már szóba is lehetett állni a Tevével. Bemutatkozásképpen csomó gyerek és felnőtt ment fel az utastérbe, mire Teve különösképpen morogni, durrogni kezdett – begyújtotta motorjait és körsétára vitte újdonsült ismerőseit.
A második forduló után hamar elcsendesedett a környék a Teve körül. Végre szót válthattunk.
– LI II. vagyok – mutatkozott be a Teve, amikor arra elé álltam.
– Eddig Teveként ismertem, de ön bizonyára jobban tudja – mentettem tévedésemet.
– Nem tévedett. De a Teve csak becenevem. Tudja a jobbaknak… Egyébként mire kíváncsi?
– Mindenre, ami önnel történt.
– Körülbelül harminc évvel ezelőtt terveztek meg. Én személy szerint csak 1951-ben jöttem a világra Taskentben, és a mai nappal kiöregedtem. Időm lejárt, pontosabban elrepült.
– Merrefelé?
– Ö, hát ki emlékszik arra pontosan. Utasszállító voltam tizenhárom évig. Rengeteget jártam külföldre.
– Sok európai várost ismer?
– Én voltam mindegyik közép-európai városban, amelyiknek repülőtere van. Itthon úgyszintén. Utolsó két évemet az MHS-nél repkedtem le.
– Összesen mennyit?
– Majdnem egymillió kilométert.
– Megmondaná azt is, miért éppen Tevének becézik?
– Nem tudom. Nem voltam ott a keresztelőn, örököltem ezt a nevet. Lehet, azért kaptam, mert rendkívül szívós vagyok. Egy motorral is tudtam repülni.
– Ezt mikor próbálta ki?
– Semmikor. Örököltem ezt is.
– Szóval nem szokott elromlani?
– Olykor igen, de nem repülés közben, hanem utána. És addig nem szállok fel, amíg rendbe nem jön az egészségem. Tudja a felelősség. Nálunk nem lehet átpasszolni. Zuhanás közben nem ér rá az ember, meg különben se sokra megy vele.
– Volt valamilyen kedves élménye?
– Hát… sok csinos nővel volt dolgom, bensőséges kapcsolat. De hagyjuk! Indiszkréció volna. Bocsásson meg, de búcsúznom kell a régi munkatársaimtól. Remélem ön ott lesz, amikor bevonulok a városba, valószínűleg kedden, s meglátogat majd a Vidám Parkban is.
– ki –
Dunaújvárosi Hírlap 1966. 08. 16.
Teve az úttörővasút végállomásánál /1968
fotó: fentrol.hu
Mire jó egy repülőgéproncs?
A kérdésre a Ságvári Endre Általános Iskola úttörői tudnak legpontosabban válaszolni. Ők kapták meg ugyanis azt a kiselejtezett utasszállító repülőgépet, amely a hajdani kilátó elbontása után – egy későbbi tűztől már ronccsá válva – haszontalanul csúfoskodott a Vidám Parkban.
Az úttörők – a hengerművek kiszes fiataljait segítségül hívva – a MÉH dunaújvárosi telepén értékesítették a gép alumínium-lemezeit, s a kapott pénzből – több mint 15 ezer forintból – sport- és lőpályát építenek a honvédelmi nevelés feltételeinek javítására.
Dunaújvárosi Hírlap, 1975. június 17.
Ajánlott, kapcsolódó bejegyzés: HA-LIV
<<< ELŐZŐ ÁLLOMÁS – KÖVETKEZŐ ÁLLOMÁS >>>
