Dunaújvárosi Hírlap – 1997. február 8. Tovább sétálunk Pentelén A Hatcsöcsű – hangzott lakonikus egyszerűséggel a három kedves tulajdonosáról nevezett...
Dunaújvárosi Hírlap – 1988. július 29. Nincs mese, őrölni kell Molnárnéból molnárnő lett Hej, azok a régi, szép idők! Azok...
– 5. rész – – Mi a nyavaja történt magával? – kérdezte dédanyám álmából felriadva. – Nyisd már ki az...
Dunaújvárosi Hírlap – 1998. április 11. A kapitány most boldog… Agárdy szakíró Kanadában, két mérkőzésen (a Carolina Hurricans és a...
Dunaújvárosi Hírlap – 1969. november 18. Ötezer esküvő – tizenöt év alatt Így nevezik: esküvő. Esküről persze már szó sincs...
– 1. rész – Ajánlom azoknak, akik szerettek, és akiket szerettem… Mottó: Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiást mutató különös...
Dunaújvárosi Hírlap – 2010. február 17. Kastély állt, most kőhalom Betörők, tolvajok áldozata lett a muzeális épület Azt mondják, ez...
Dunaújvárosi Hírlap – 2013. július 24. Köszönettel Penteléről Egy város kulturális és épített környezetének megóvása közérdek Örömmel értesültünk, hogy városunk...
– 4. rész – Talán a Dunán való átkelésben jelenik meg utódainkban az akkor átélt, és a génekben öröklött félelem?...
– 3. rész – De még valamit kell mondanom Fekete Ferenc öregapámról. Ők béresek voltak, és öregapám fiatalabb korában a...
– 2. rész – Őseim – úgy tudom -, mind parasztok voltak. Legalábbis a földből és a földért éltek, így...
Dunaújvárosi Hírlap – 1966. június 17. Egy kiállítás köszöntése A Dunaújvárosi Képzőművészek I. Kiállítása néhány órával lapunk megjelenése után megnyitja...