1953. november 11.
Még másfél év sem telt el azóta, hogy Diósgyőrött működni kezdett hazánk első óriáskohója. S most, íme, ismét kohóavatásra készülünk. Ez alkalommal Sztálinvárosban.
Az épülő Sztálin Vasmű első nagyolvasztója a diósgyőrihez hasonlóan szovjet műszaki segítséggel készült. A berendezés részeit, melyet iparunk még nem tud előállítani, a Szovjetuniótól kaptuk.
Ez a kohó méreteiben is megegyezik a diósgyőrivel. Első pillantásra ugyan az a benyomásunk, mintha kisebb lenne, de hamarosan rájövünk, hogy ez csak “optikai csalódás”. Mi téveszti meg szemünket? Sztálinvárosban nem egyedülálló egy ilyen nagy építmény. Így szinte elvész köztük a kohó. Bezzeg, míg a több mint 200 lépcsőn feljutunk a kohó tetejére, nagyonis megérezzük nagy magasságát. De megéri a fáradságot, mert föntről gyönyörű panoráma tárul elénk.
A kohó távlati képe. A kohótól jobbra az ércrakodó daru, távolabb a kokszolómű épületei látszanak. Baloldalt az erőmű hatalmas kéménye füstöl
Kilátás a kohóról
A nagyolvasztó tövében nagy sürgés-forgás közepette takarítják el a hatalmas munka utolsó hulladékait. Helyet biztosítanak a kohóba szállítandó érc és koksz, valamint a kohóból kiömlő nyersvas és salak számára. Valamivel távolabb épül a később üzembe kerülő kokszolómű. Magyar barnaszenekből ad majd a kohónak kokszot. Amott épül az érc előzetes feldolgozására szolgáló ércelőkészítő és érctömörítőmű is. Egyelőre még mozdulatlanul áll a kohónál nem sokkal alacsonyabb és mintegy 100 méter hosszú ércrakodó daru. Az érc tárolására rendelt hatalmas, földbesüllyesztett betontartályok fölött “sétálgat” majd ez a daru, hogy óriási markolóival kívánt mértékben adagolja a tartályokból a nagyolvasztóhoz az ércet. Az egész területet épülő anyagszállító szalagok hálózzák be. Segítségükkel önműködően jut el az anyag a nagyolvasztó tövébe, a bunkerek szájába.
A vasmű épületei mögött szépen zöldülő fiatal erdősáv látszik, a háttérben pedig a város rendezett házsora) rajzolódnak ki
Ha most a másik irányba fordulunk, az erőmű épületét látjuk. Méteres átmérőjű csővezetékeken jut innét a nagynyomású levegő a kohó léghevítőibe. Az előmelegített levegő azután a fúvókon keresztül a nagyolvasztóba áramlik. Távolabb az acélmű épülete kezd kibontakozni. Amott pedig sarjadó fáival, szépen zöldülő fiatal erdősáv mögött a város rendezett házsorai rajzolódnak ki. Általában az egész vasművet és a várost a nagyon célszerű építkezés, könnyen bejárható üzemrészek és épülettömbök jellemzik, széles beton- és aszfaltutak szeldesik. De vegyünk most búcsúpillantást mindezektől s a háttérben kanyargó öreg Dunától is. És nézzük meg közelebbről a kohót.
Kilátás a kokszolómű felől. Az épülő hatalmas érctartályok fölött még mozdulatlanul áll az ércrakodó daru, hátrább középen a kohó emelkedik, balra a léghevítők, jobbra az erőmű épülete látszik
Pillantás a kohó belsejébe
A nagyolvasztó még nincs befűtve. Így hát könnyen beleselkedhetünk a belsejébe is, ahol majd hamarosan fehér fényben izzik a folyékony nyersvas és salak. Miként a 4. képen láthatjuk a kohó belseje lényegileg két, egymással szorosan összefüggő részből áll. A felső felében csak többé-kevésbbé fölmelegedett koksz, érc és adalékanyag (salakképző mészkő és ócskavas stb.) van. Alsó fele ellenben már folyékony anyagokat tartalmaz. Itt “ég el” a koksz a forró levegő hatására és a fokozódó hő kiválasztja az ércből a vasat.
A nagyolvasztó vázlatos rajza
A salak és a nyersvas a kohóból külön-külön nyílásokon ömlik ki. E nyílásokat üzem közben tűzálló samottal bedugaszolják és csakis csapoláskor nyitják ki. A csapoló nyílások előtt terül el az öntőcsarnok. Csapoláskor a folyékony anyag végigfolyik az öntőcsarnok betonpadlójában futó csatornákon. Az öntőcsarnok emeletnyi magasságú. Mellette a talajszinten vasúti vagányok.
A csatornákon végigfolyó anyag a vágányokon álló vas- és salakszállító-kocsikba ömlik.
A kohó vastag samott falát kívül vaslemezburkolat veszi körül. A két fal között csövekben hűtővíz kering. A kohó körül sok érdekes szerkezet vonja magára figyelmünket. Legfeltűnőbb a kohó alja és teteje között, ferde pályán közlekedő két kis kocsi. Rövid megfigyelés után észrevesszük, hogy a két kis kocsi felváltva jár fel s alá: mihelyt az egyik fentről lefelé indul, egyidőben halad a másik fölfelé. Szabályos időközökben közlekednek. Ezek az úgynevezett szkipek a kohó önműködő adagolási folyamatának egy láncszemét alkotják. A korszerű nagyolvasztótól igen magas termelékenységet kívánnak. Tehát az adagolóberendezés valamennyi szerkezetének szigorúan megszabott sorrendben és időközökben kell dolgoznia. Ezt csakis önműködő berendezéssel, automatikus megoldással lehet megvalósítani. Az automatika az adagolás időtartamát lényegesen csökkenti, mert egyszerre több, egyidejűleg is elvégezhető műveletet vezérel és az előírt sorrendben működésbe lépő berendezéseket a lehető legkisebb késéssel indítja. Lássuk, miként működik ez az automatikus berendezés. Kövessük a nagy-olvasztóba adagolt anyag útját a bunkerektől a kohóba ömlésig.
Mielőtt részletesebben megvizsgálnók az adagolási folyamatot, előre kell bocsátanunk: az automatikus működés nem kizárólag gépekre bízott műveleteket jelent; valamennyi fontosabb helyen kezelő és ellenőrző szakemberek is dolgoznak.
A szkipakna kezelőjének működtető asztalai. Ezekről történik a szkipek és kúpok automatikán kívüli indítása, a szkipaknába csurgó fölösleges víz szivattyújának kezelése és a lehullott anyagokat felszállító lift működtetése. A műveletek megkezdését az ugyanitt elhelyezett lámpák azonnal jelzik
Önműködő adagolás a kohó torkába
A koksz a kohó tövében elhelyezett bunkersor két középső – és egyben legnagyobb – tölcséralakú bunkeréből, rostálás és mérlegelés után a felvonókocsikba ömlik. Az érc és a salakképző anyag tartályai a .kokszbunkerek két oldalán helyezkednek el. Belőlük az anyag már nem juthat közvetlenül a szkipbe, hanem úgynevezett mérlegkocsival szállítják a felvonóig. A mérlegkocsi tulajdonképpen egy villamosvonat, melynek két tartálya van. A tartályok mérlegen nyugszanak, a lemért súlyt a kocsin elhelyezett szerkezet mutatja. A mérlegkocsit megfelelően képzett gépész kezeli. A gépész az adagolási folyamat kezdetén kocsiját valamelyik ércbunker alá vezeti. Amint a kocsi a helyére pontosan beállt, a kiválasztott bunker zárószerkezete kinyílik és az érc a kocsi egyik tartályába hull. Közben a gépész figyeli az érc súlyát. Mihelyt a kívánt mennyiség a tartályba került, a bunkert bezárja. Ezután a kocsival salakképző anyagot vagy ócskavasat tartalmazó bunker alá áll, a másik tartályt hasonlóképpen megtölti és a kocsit a ferde felvonó alsó “állomásához”, az úgynevezett szkip-aknához irányítja. A mérlegkocsi megtöltése mintegy 3 és fél percig tart.
Kapcsoló- és jelződoboz a kohómester helyiségében. A baloldalon látható műszer a kohó torkában lévő adagolóhenger helyzetét mutatja. Az alsó sorban kézikapcsolókat látunk, melyek különleges műveletek elvégzésére adnak parancsot. A fölöttük lévő lámpák a műveletek megkezdését jelzik
Nagyon fontos feltétele a mérlegelés a kohó helyes adagolásának. Hiszen csakis az egyes adagok súlyának ismeretében lehet a megfelelő arányt betartani. Így lehet az ércből a legtöbb vasat kiolvasztani. A koksz, az érc és az adalékanyagok arányát az érc minősége szabja meg, egy-egy érc- és kokszadag mennyiségének ismeretében, a szállítmányok sorrendjét a kohómester írja elő. Tegyük fel, hogy most olyan adagolást választ, melyben egy érc- és egy adalékanyag-szállítmányt mindig két adag koksz követ. Erről a sorrendről a mérlegkocsi gépésze és a szkip-aknában levő kezelő egy világító jelzőberendezés segítségével értesül. Nézzük, hogyan megy végbe ez az adagolási folyamat.
A kohó-gépház. Háttérben a szkipek és a kúpok motorjait és kötéldobjait, elől a kezelőállásban pedig a kohógépészt látjuk. A felvétel az automatika-táblák felől készült
Mihelyt a mérlegkocsi a szkip-aknába ér, a gépész működteti a kocsi egyik tartályának nyitószerkezetét. Belőle érc hull az ott-tartózkodó szkipbe, majd a tartály kiürülése után elindítja a fel-vonót felfelé és a tartályt bezárja. Ez az első szállítmány.
Időközben a két bunkerből a koksz egy-egy rostára hull. Rajta a törmelék kirostálódik. A rostáról a megfelelő méretű koksz a két szkip fölött álló mérlegtartályokba ömlik. A mérlegtartály méri a belehullott koksz súlyát és mutatja a súlyt a szkip-aknában tartózkodó kezelőnek. A kívánt mennyiség betöltése után a bunker bezáródik és a rostálás leáll.
Lelátás a kohó aljában futó vasúti vágányokra és az ércelőkészítőmű épülő berendezéseire
Az első emelkedő szkip ezalatt már a felső “állomásra”, a kohó torkához ért. Itt megbillen és tartalmát egy hengeralakú tartályba önti. Egyidejűleg egy különleges vezérlőkapcsolót működtet. Ez számlálja a szállítmányokat. A kapcsoló többféle művelet elvégzésére ad “parancsot”: 1. a hengeralakú tartály felfelé kúpos fenekének, az úgynevezett kiskúpnak leereszkedését irányítja, ezáltal a szállítmány az alatta levő nagyobb, kúpalakú elzárószerkezetre, a nagykúpra ömlik; 2. a kiskúpot rövid lesüllyedés után lezárja; 3. jelez is, hogy a mérlegkocsi gépésze a másik tartály zárólapját kinyissa és így a szkip-aknába érkezett második szkipet adalékanyaggal töltse meg.
A második szkipet a gépész a tartály kiürülése után elindítja, majd a kocsit újból a bunkerek alá vezeti, hogy érccel és adalékanyaggal töltse meg. A közben felérkezett második szállítmány az elsőhöz hasonlóan jut a nagykúpra. A vezérlőkapcsoló most kokszadagolásra ad parancsot. A megfelelő mérlegtartály zárólapja kinyílik és a tartályban felhalmozott koksz a szkipbe hull. Mihelyt a tartály kiürült, tüstént bezáródik, a szkip pedig a harmadik szállítmánnyal elindul a ferde felvonón felfelé. A kokszrosta az induláskor ismét dolgozni kezd és megint megtölti a kiürült mérlegtartályt koksszal. Mindez teljesen automatikusan megy végbe. A harmadik szállítmány felérkeztekor jut a másuk szkip az alsó állomásra, ahol az előzőkhöz hasonlóan koksszal telik meg, majd elindul a pályán felfelé (negyedik szállítmány). Valahányszor az adagolási folyamat emez utolsó szkipje is felér, mindannyiszor a vezérlőkapcsoló olyan helyzetbe kerül, melyben a kiskúp nyitása és zárása után a nagykúpot működteti. Mihelyt a negyedik szkip tartalma is a nagykúpra hullott, a kohóba adagolt nyersanyag szintjét ellenőrző szondák önműködően felemelkednek, nehogy a beömlő koksz elborítsa őket. A szondák teljes felemelése után és a kiskúp lezártával a nagykúp kinyílik, róla az anyag a kohóba szóródik. Majd kis idő múltán a nagykúp ismét bezárul, a szondák pedig az új szintig ereszkednek alá.
A negyedik szállítmány felérkeztekor a mérlegkocsi gépésze az új adaggal már visszaért a bunkerektől és megkezdheti a következő adagolási folyamat első szkipjének töltését.
E szellemes automatika földerítése után vessünk egy pillantást a kohógépész helyiségébe is.
Az erőmű épülete és a gáztisztító. Felülről, a kétágú csövön áramlik a kohóban fejlődő gáz a kohó torkából az előtérben látható durva gáztisztítóba, innen a két hengeralakú finomtisztítóba. A megtisztított gázt fűtésre használják fel
A kohóautomatika „agya”
Amint betoppanunk a kohó csapolónyílásaival egy szinten levő helyiségbe, hirtelenében szakasztott úgy érezzük, mintha a mesék földalatti műhelyébe érkeztünk volna. Először csak inkább sejtünk, semmint látunk valamit a fél-homályban. Erős gépzúgás és dübörgés hasogatja fülünket, Babhártyánkat. Vastag kötelek mozognak föl s alá. A háttérben gyengébb csattogás, fel-felvillanó fényekkel. Hanem azért árnyéka se kísértsen a félelemnek. Hiszen nem fenyeget itt semmi veszedelem, hacsak nem megyünk túlságosan közel a gépekhez. Mert mi működik itt? Itt van a szkipeket mozgató kötél hatalmas dobja és a dobot forgató villamos motor. A kötéldob mint egy két méter átmérőjű és a motorral együtt közel 5 méter hosszúságú. Itt találjuk a kis- és a nagykúp mozgatására szolgáló motort, valamint a szondákat emelő-süllyesztő köteleket és ezek hajtómotorjait is. A kötelek közvetítésével hajtott berendezések olyan szerkezettel vannak felszerelve, mely a szkipek, a kúpok és a szondák megakadása esetén a működést leállítja. A megoldás ötletes: az elakadáskor meglazuló kötél kapcsolja ki a berendezést.
A kohó és a gáztisztító tornyai
A háttérben üvegfal mögött láthatjuk az automatikus vezérlőberendezés tábláit. Ezeken választják ki az adagolási folyamat sorrendjét. Üzem közben a sok kapcsoló felváltva működik, csattog és szikrázik, miközben a fölöttük elhelyezett világítótáblán különböző feliratok és jelzések gyulladnak ki és alszanak el. Mindezek minden pillanatban megmutatják, hogy az adagolási folyamat hányadik szkipje halad felfelé, melyik pályán megy fel, mit visz és a pálya mely részén van éppen a két szkip. De láthatjuk itt azt is, mennyi az anyag a kohóban.
Az adagolási folyamatnak ez a fejlett automatikus megoldása óriási segítség a kohászok számára. Rengeteg emberi erőfeszítést takarítunk meg vele. Ráadásul: a leggazdaságosabb anyag- és energiafelhasználás mellett a termelékenységet roppant mértékben növeli.
A kokszolómű épületei gyorsan emelkednek
Mayer László
Vasgyártást bemutató rövidfilm 1969-ből
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
