Foto Mozaik – 2003. január
A Jókai-hős és a polgárháborús tudósító
Szarka Klára
ROSTI PÁL
Jókai délceg és merész, tragédiáktól is beárnyékolt sorsú férfihőseit, Az arany ember Tímár Mihályát vagy a Fekete gyémántok Berend Ivánját megidéző sokoldalú, okos, bátor, remek férfiakból akkoriban a valóságban is létezett néhány.
Rosti Pál, fotótörténetünk kiemelkedő alakja, felvilágosult köznemesi família sarja. Apja annak a Brunszvik Ferencnek volt barátja, akinél Beethoven olyan szívesen időzött Nagymartonban. Az idősebb Rosti is nagy zenerajongó és színházszerető ember volt, s mint a Nemzeti Színház “daljátéki felügyelője” ő csábítja a magyar társulathoz a tehetséges karnagyot, Erkel Ferencet.
A serdülő Rosti Pál a lehető legjobb intellektuális környezetben fejlődött. Többek között az a Vállas Antal is oktatja, akit mint az első hazai dagerrotípia készítőjét ismerünk. Az ifjú Rosti 1848-ban a forradalmi Károlyi-huszárezredhez csatlakozik, emiatt emigrációra kényszerül. A müncheni egyetemen tanul, és amikor hazatér, már megérlelődik benne egy nagy geográfiai tudományos utazás gondolata. Fényképezni is amiatt tanult meg külföldön.
Rosti Pál képe: Vízesés Cuernavaca mellett alulnézetből, 1858
Rosti Pál Kubában és Mexikóban
Huszonhat évesen nekivág Amerikának. Utazása majdnem másfél évig tartott, s hazatérve még két évig rendezte a hazahozott tárgyait, jegyzeteit és fotóit. A nagy német tudós, Alexander Humboldt – akit személyesen is meglátogatott és megajándékozott az utazása során készített fotói válogatását tatalmazó egyik albumával – ötven évvel korábbi expedícióját követte, s embert próbáló kalandjairól Úti emlékezetek című művében számol be. Bejárja Észak-Amerika fontos tájait és városait. Beutazza és elsőként lefotografálja Mexikót, Kubát és Venezuelát is. Hazatérve képeiből összeállított másik albumát mint igazi hazafi és buzgó ismeretterjesztő a Nemzeti Múzeumnak adományozza.
A jóképű társasági ember, sportrajongó és festők mecénása az 1860-as évek közepén – valószínűleg egy súlyos betegség miatt – végleg visszavonult a mai Dunaújváros melletti birtokára, Pálhalmára.
Szélvész Bommelnél
Csolnak-Út Rotterdamtól Pestig
Egyszerű sírkövén csak ez áll a pentelei régi temetőben: Barkóczi Rosti Pál. A Dunaújvárosi Fotóklub az ő nevét viseli.
