A korlátlan lehetőségek városa


Szabad Ifjúság – 1951. november 25.


Dunapentele 1951. június 28. MTI/Kotnyek Antal

A korlátlan lehetőségek városa

Nincs olyan ember, aki ne akarná “valamire vinni” az életben. Az egyik azt szeretné, ha megismernék a nevét, a másik, ha valami nagyot alkothatna, a harmadik, ha tanult emberré válhatna. A mi hazánkban mindez lehetséges. A hírnevet és a magas életszínvonalat mindenki elérheti.
De Magyarországon, a korlátlan lehetőségek hazázájában is van egy város, amely a legnagyobb lehetőségek városa. S ez – Sztálinváros.
Beszélik, hogy az egyik sztálinvárosi ifjúmunkás verset írt és versében sok egyéb mellett ezt írta: “Ahogy a város nő, – a falakkal együtt én is emelkedek…”
S ez az egyszerű verssor egész köteteknél többet mond.
Ha Sztálinvárosban valaki az új “falakkal együtt emelkedik” – tehát érvényesül, senki sem mondja rá, hogy különösen szerencsés ember. Az ilyesmi ott megszokott dolog. Az emberek nem titkon ábrándoznak arról, hogy utolérjék a kiemelkedőt. Legfeljebb annyit mondanak: mindezt én is elérhetem, ha jobban dolgozom.
Sztálinvárosban ezrével élnek a leendő művezetők, brigádvezetők, építésvezetők. Ott dolgozik például Czeilinger Mihály ifjúmunkás, kubikos brigádvezető. Oda való a régi Dunapentele községbe, nemrég még egyszerű falusi parasztgyerek volt. De azóta Dunapenteléből – Sztálinváros és Czeilinger Mihályból – brigádvezétő, híres és világlátott ember lett. Járt Berlinben, a Világifjúsági Találkozón. Most brigádja 280-300 százalékra teljesíti normáját. A Sztálin Vasműnél dolgozik Jauk István. Tavaly, mint kőműves-átképzős jött az építkezésre, azóta letette a szakmunkásvizsgát és rövidesen művezetőképző iskolára megy. Habarcsterítője, Horváth V. Zsuzsa, ugyancsak sztahanovista és már tagjelölt. Beszélik, hogy a két fiatal szereti egymást és összeházasodnak. Ott telepednek le az új városban. Fekete Margit háztartási alkalmazott volt, jóformán írni-olvasni sem tudott, mikor az építkezésre került. Ma vasbetonszerelő szakmunkás, a technikai minimumvizsgára készül s nemcsak ír-olvas, de a bonyolult szakmai számításokat is könnyűszerrel elvégzi.
De ki győzné felsorolni valamennyit. Sztálinváros nap mint nap szüli a sikereket és még az ennél nagyobbakat is. Mert Sztálinvárosban egyre több olyan ifjúmunkás dolgozik, akinek szerte az’ országban, a legeldugottabb faluban is ismerik nevét.
Miért van az, hogy Sztálinvárosban különös lehetőségek nyílnak az érvényesülésre? Azért, mert Sztálinvárosban minden új és bizonyos, hogy az új gyárhoz, új városhoz – új emberekre és új vezetőkre van szükség. Sztálinvárosban nincsenek beporosodott, tiszteletbeli tisztségek. Ebben a városban minden forr, változik és azt, hogy ki alkalmas egy-egy tisztség betöltésére – nap mint nap munkával kell bizonyítani. Az épülő házak, a gyárak között alakul, pezseg minden. Szinte napról napra ezernyi új brigádvezetőre, szakmunkásra, vezetőre van szükség.
Nem is olyan régen – alig két évtizede – hazánkból ezrével, százezrével indultak el az emberek, hogy messzi, az óceánon túl: Amerikában megtalálják a boldogságot. Érvényesülni akartak, de mit jelentett akkor az érvényesülés – egy falat kenyeret, hetenként egyszer húst, munkát. Ezt keresték Amerikában, amelyről úgy vélték, hogy a “lehetőségek hazája”. Amerika urai ma is sokszor hivatkoznak a korlátlan lehetőségekre. Igen, Amerikában valóban korlátlan lehetőség nyílik a faji elnyomásra, a lincselésre, a más országok belügyeibe való fegyveres beavatkozásra s a nyomorúságra – amit boldogság helyett megtaláltak a kivándorlók is. De mutasson fel Amerika olyan karriereket és főleg: olyan tömeges karriereket, mint amilyenek nálunk vannak. Mutasson olyan parasztlányt, aki lenézett “cselédlány”- ból művezető lett és olyan ifjúmunkást, aki gyárat épített, hogy később e gyár mérnöke legyen. Korlátlan lehetőségek csak a szabad országokban vannak.
Miféle karrierről, érvényesülésről ábrándoztak azelőtt a fiatalok? Az ifjúmunkás arról, hogy nem marad állás nélkül, a parasztfiatal arról, hogy mire családot alapít, lesz egy kapavágás földje, az értelmiségi fiatal havi kétszázpengős fizetésről. És most, a sztálinvárosi ábrándok? – “Szakmunkás leszek, mérnök leszek, abban a gyárban dolgozom majd, amelyet építek, itt alapítok családot, stb.”
Sztálinvárosban most készítik a város történetének múzeumát. Ide kerül többek között azoknak a fiataloknak a neve is, akik hősiesen harcoltak az új városért, a Vasműért.


Ti fogjátok téglába öltöztetni ezt a földet…

Gyertek fiatalok, faluból és városból, építsük új városunkat. Gyertek Sztálinvárosba, mely olyan, mint a sebesen verő szív, ahol eleven, lüktető, örömteli az élet. Gyertek, építsük szebbé, nagyszerűbbé a várost, a gyárat és a ti életeteket.

Dunaujvaros
Previous
106-os szoba