A fiatalok városát építik


Szabad Ifjúság – 1952. augusztus 31.

A fiatalok városát építik

A város közepén, a Vasmű-szálloda mögött: transzportőr, árkok, homokhegyek. Maga a szálloda ideiglenes, de lépcsőháza falán festmény lóg. A Sztálin-úti üzletsorban virágosbolt, Röltex és egy másik üzlet kirakatában 100-as Csepel. A Bartók Béla-úton, amely a Sztálin-utat keresztezi, különös éles madárhangon csiripel a tégla- és sóderszállító csillék egyik vontatómotorja.
Sztálinváros. De ez a kép, bár jellegzetes, megközelítően sem pontos. Sztálinváros már város: utcái vannak, terei, két iskolája, óvodái, mozija és szabadtéri színpada, üzletháza s csak a csepeli sportstadionhoz mérhető stadionja – ötezer lelátóhellyel.


Munka után sokfajta szórakozási lehetőség között választhatnak a dolgozók. Képünkön: vidáman sportolnak a sztálinvárosi fiatalok

A csillék, betonkeverők, állások nem fogynak. A házak nagyobb része még öltözetlen és a meztelen tégla színétől vörös az utak széle. A vakolatlan házak falán plakátok, a csupasz plafonról egyszerű dróton, villanykörte leng.
Mégsem ez ragadja már meg az ember szemét. A hatalmas, mindenütt jelenlévő építkezés, az éppen elkezdett, féligkész, felhúzott épületek mellett új jelenségeket dajkál már. Nem házak: utcák készültek el már egészen. S itt, a kamrák ablakából befőttesüvegek ragyognak, másutt teniszütők láthatók, az erkélyen gyermekek hancúroznak, – egybe több a háztömb, amelynek közepén már működik az óvoda, homokozóval és vízmedencével. Egyre több a család.

A víztorony neonbetűi

a nagy vöröscsillag alatt igen messzire ragyognak: “július hónap legjobb brigádja: Kálóczi József – 275 százalék” – fénylik kéken a hírnév. Kálóczi elvtárs brigádja nem ifjúsági brigád.


Az iskolai szünidőben diákfiatalok dolgoznak Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építkezésén. A DISZ-táborból munkájuk befejeztével sétára indulnak a fiúk és lányok.

– Ejnye, Gera elvtárs, hát a fiatalok hol maradnak? Hol marad például Túri Ferenc, nevezetes harmincad magával?
– Úgy látszik vannak nálunk jobbak is. Ez nem szégyen. Ne féljen, elvtársnő, kerül még a mi nevünk is a víztoronyra – felel Gera János a sztahanovista nyugodt önérzetével. Mert a Turi-brigád olyan csapat, hogy a harmincból tizenöt az okleveles, négy a jelvényes sztahanovista. Illés Menyhért is az.
– Tudja, mit építettünk itt már mi, elvtársnő? A trafót, az öntödét, a garázst, az előgyártót, a tűzoltószertárt és most a Tűzállótéglagyárat – magyarázza Illés Menyhért. – Sokat kellett azért kubikolni, talicskázni, amíg ez felépült. Mert mi kubikosok is vagyunk, betonozók, mikor mi kell.
Harminc méter magasságban betonoznak most Turiék. 256 százalékot teljesítenek, a többi között ezért lesz a tervezett november vége helyett a Nagy Októberi Forradalom ünnepére készen a gyár.
Turiék becsülete régi s nem száll alább az idővel, mert mindig újat szereznek hozzá. De már nem is magaslik toronymagasságba a többi fölé. Versenytársukat, a Szabó-brigádot a kokszolóműből például csak 6 százalékkal hagyták el. Melléjük nőnek a többiek – s nemcsak a gyárépítkezésnél.

130 lakás kőműves

Döme József öttagú brigádja. Persze nem ők egyedül. De ismerik az öt emelet minden zugát, ahogy ismerik az egész utcasort, amely őrzi kezük nyomát. Ötük közt három sztahanovista, Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére szerezték meg a jelvényt. A sztahanovista otthonban laknak, ketten alszanak egy szobában. Csak Fock Ferenc elvtársnak van már önálló lakása: ő családos ember, neki dukál leginkább. Ő már idevaló, egészen, teljesen formaszerint is: sztálinvárosi az állandó bejelentője…


A nyolchónapos Farkas Lacika már Sztálinváros szülötte. Vele együtt fejlődik az ifjú város, nőnek a házak és a házsorok.

A szőke Döme Jóska is gondolkodott már a nősülésen. Még határőr korában megismerkedett egy szolid kislánnyal, aki -. mint mondja – talán el is tévedne itt. A lány könyvelő a barcsi állami gazdaságban. Barcs nagyon messzire van ide, vagy háromszáz kilométer.
– Bajos dolog ez nagyon – hümmög Jóska. Művezetői iskolára megy most az őszön, félévesre. Tavaszon, nyáron a munka dandárja. Majd csak jövő ősszel kerülhet rá sor. De addig sincs egyedül az ember.
– Mert mi úgy vagyunk, hogy nemcsak a munkában vagyunk együtt, hanem jó barátok is vagyunk. Az utolsó fillérig… de nemcsak pénz dolgában… törődünk egymással. Most elhatároztuk, hogy úgy veszünk motort: mindenki lead a fizetéséből és közösen mindig veszünk egyet. Így hamarabb jut mindenkinek, mintha maga gyűjtögetné.
Világtörténelmet tanul Döme elvtárs és szakmailag készül az iskolára. A “Derbent” tankhajóról is olvas most, szeret olvasni. Több könyvtár is van: városi és építkezési.
Több könyvtár van, s nemcsak Döme elvtárs használja. Mindenki, akit kérdünk. Este pedig a szabadtéri moziból özönlik a nép. Az étterem falán a plakát, idejétmulta: csütörtökre, huszonnyolcadikára szól.

“Jó munkáért – jó mulatást”

címmel hirdetik az Operaház és a Nemzeti Színház művészeinek fellépését. Valóban jó. színvonalas mulatás volt. Az éttermekben olcsó, “minőségi ebéd” főzését vezetik be. Most majd az építkezéseken helyi konyhán is főznek friss ételeket, hogy ízletesen és jól étkezzenek az építők. Már vezetik az első épületekbe az Erőmű fáradt gőzét és októberben megindul ezekben a házakban a központi távfűtés. Még az ideiglenes barakklakások mellé is építenek ideiglenes, de korszerű bölcsődét, hogy könnyítsenek a fiatal anyák gondján.


A sztálinvárosi erőmű építkezése. Itt épül az ország legmagasabb lemezkéménye, amely 80 méter magas lesz.

Csoda-e. hogy itt az öregek is fiatalok? A 61 esztendős Csóka Imre bácsi Bölcskéről, amíg nézegeti a víztorony neonbetűit, így szól:
– Nem olyan nagy dolog az. Mi csak egyszerű munkások vagyunk, mégis elértünk a nyáron 194 százalékot.
S a mostani 167 százalékra azt mondja: “csak”. S olyan büszke Németh Antalra, a “Csöpi” névvel becézett kétméteres brigádvezetőjére, mint az édes fiára:
– Hosszú egy gyerek. Csak egy van nála hosszabb az egész városban. De fel is dobja a földet három és fél méter mélyből mindég a partra!…
A fiatalság városa ez. Azoké az építőké, akik sokat adnak az országnak és sokat kapnak tőle. S amíg épít az ember, addig mindig fiatal…

Székely Katalin

Felhasznált képek: Szabad Nép – 1952. augusztus 12.

Dunaujvaros