Dunaújvárosi Hírlap – 1966. június 21.

A közelmúltban került múzeumunk birtokába Garancz István naplója. Ő volt városunk egyik legelső építője. Mohácsról került ide, miután az ott megkezdett építkezést leállították és Dunapentelére helyezték át. Visszaemlékezése 1950 áprilisától 1951 novemberéig tárgyalja ez eseményeket. Ez azért is érdekes, mivel erről az időszakról nagyon kevés anyag maradt ránk. Naplóját 1959-ben vetette papírra, ekkor már betegállományban volt, mivel az állandó túlfeszített munka megtörte szervezetét s korai halálához is hozzájárult. Írásának közlésekor tisztelettel és hálával gondolunk arra a munkásra, aki életét Dunaújváros felépítésének szentelte.


Épül a mohácsi kombinát

1950 áprilisának napjaiban egy megdöbbentő hírt kaptam Szöges János főmérnöktől, aki a budapesti Gyárépítő Vállalat vezető főmérnöke volt, és akinek munkakörébe tartozott a Mohácson épülő Vasmű Kombinát építésének vezetése. Közölte velem, hogy Mohácson megkezdett építkezést nem folytatjuk tovább, mert a Dunai Vasmű Kombinát Dunapentelén kerül felépítésre. A továbbiakban közölte, hogy a már lerakott kisvasúti síneket szedessem fel és az összes építési eszközöket sürgősen hajón szállíttassam Dunapentelére. Én a hírt rémhírnek minősítettem, és azonnal érintkezésbe léptem a pártszervezet illetékeseivel és a szakszervezet vezetőségével, ahol megerősítették, hogy a hír a valóságnak megfelel, és a Szöges főmérnöktől kapott utasítás végrehajtható. Én azonnal kiadtam az utasításokat a legsürgősebb munkálatokra, továbbá arra, hogy a mohácsi téglagyár parti rakodóhelyén tárolják az iparvágányokat és azok tartozékait.
Boros Ferenc kőműves művezetőnek és Fazekas Imre ács csoportvezetőnek sürgős utasítást adtam, hogy a munkakörükbe tartozó minden felhasználható építési anyagot szállítsanak a téglagyári rakodóhelyre és ott a hajón való továbbszállításra készítsék azokat elő.
Az utasításnak megfelelően úgy az építési anyagot, mint a munkaeszközöket rendben az elszállításhoz tároltuk, illetve előkészítettük és a hajó megérkezése után nyomban megkezdtük a hajó megrakását. Emlékezetem szerint az első hajó körülbelül április 27-én elindult a szállítmánnyal Dunapentelére. A szállítmány első része a 4,5 kilométer hosszúságú iparvasúti sínekből és az azok tartozékaiból állott, mert tudtuk, hogy ezek Dunapentelén a legfontosabb eszközök, miután a sok anyag szállításához nélkülözhetetlenül fontosak.
A hajó indulásakor jelen volt Eckl elvtárs, a Baranya megyei Pártbizottság tagja, aki felszólított, hogy én is azonnal utazzam Dunapentelére és ott az építkezéseket kezdjem meg.
A további részletes utasításokat Szöges főmérnök elvtárstól kaptam meg, és ezekből tudtam meg, hogy nemcsak én egyedül megyek Dunapentelére, hanem
mindazok az építésvezetők, akik bebizonyították rátermettségüket, Dunapentelére lettek irányítva (kb. 20 fő). Az elsők közt volt, mint építész Tárnok Béla, aki egy ideig irányította az építkezések munkálatait. Vele jöttek; Boros Ferenc művezető, Predács Ferenc kőműves művezető és Oláh Lajos, a mohácsi építkezések volt alapszervi párttitkára. Ezek az elvtársak nélkülözhetetlenek voltak a dunapentelei építkezéseknél, mert már a mohácsi építkezéseknél bebizonyították, hogy szívvel-lélekkel azon fáradoztak, hogy a Dunai Vasmű Kombinát minél gyorsabban felépülhessen.
A berakodások után Szöges főmérnök azt az utasítást adta, hogy utazzak Dunapentelére és ott nézzek magamnak lakást, majd a továbbiakban azt az utasítást adta, hogy május 2-án 30 emberrel kezdjem meg a sikló építését. Ez alkalommal adta át Szöges főmérnök részemre a megbízólevelet.


Duna-parti siklópálya építése

1950. április 28-án érkeztem Dunapentelére, szakadó esőben. Az eső úgy esett, mintha vederből öntötték volna alá. Kénytelen voltam a fal mellé húzódni, és azon gondolkoztam, hogyan fogom csomagjaimat a körülbelül 200 méter távolságra levő Jancsik vendéglőbe szállítani. Pár perc múlva egy hosszú cigánygyerek állt elébem és azt mondta, adjam oda neki a csomagjaimat, és ő  majd elviszi azokat a vendéglőbe. Az ismeretségre nem nagy szükségem volt, mert 1932-ben jártam Dunapentelén útépítkezés céljából. Közben sajnos hetenként háromszor jelentkeznem kellett a csendőrségen, mert kommunista gyanú miatt rendőri felügyelet alatt álltam. Akkori dunapentelei tartózkodásom alatt Mészáros István vendéglősnél voltam elszállásolva. Szálláshelyemet munkaidő után nem hagyhattam el, mert azt megtiltották.
Mészáros bácsi, mikor megtudta, hogy én újra Dunapentelére kerültem, félt tőlem és elkerült, mert azt gondolta, hogy feljelentést teszek ellene, pedig ő semminek nem volt oka, és egy alkalommal meg is mondtam neki, hogy ne féljen, mert én kommunista vagyok és nem bosszúálló.
1950 április végén történt megérkezésem után a Jancsik vendéglőben arról érdeklődtem, hogy itt a területen vannak-e mérnöki előmunkálatokra való karó-kitűzések. Az egyik ember, Trilovics Lajos pentelei lakos nagyon kedves volt hozzám, érdeklődött jövetelem céljáról. Közben pár fröccsel kínáltam meg a vendéglőben levő embereket, és Trilovics felajánlotta, hogy ő nekem rögtön szállást keres. Ő emlékszik arra is, hogy itt látott mérnöki kitűzéseket. Egy helyen pontosan emlékszik, hogy a gulyakijáró után, az erdő szélén, Keresztesék földje mellett látott egy karót, és azt mérnöki munkának tartja. Én erre megörültem, hogy jó nyomon járok, és a jó hír örömére újabb fröccsökkel próbáltam az emberek emlékező tehetségét emelni. Az emberek egyike rögtön nekifogott a szálláskeresésnek, és egy fél óra múlva vezetett is Gerendai Gyula lakására, ahol két hétig laktam, ameddig a családomat Mohácsról Dunapentelére nem szállította a Gyárépítő Vállalat

(Folytatás hamarosan!)

A nagy felvonulás – Garancz István naplója

Felhasznált naplókép: Intercisa Múzeum

A Népgazdasági Tanács Mohácsra és Dunapentelére vonatkozó 194/11/1950. számú határozata

A Mohácsra vonatkozó intézkedések:

  • A Mohácson felépített 216, egyenként 2 szobás lakást magában foglaló lakóházat, az ideiglenes építkezési létesítményeket és anyagkészleteket az önálló elszámolású mohácsi telepkezelőségnek adják át.
  • A közművek (ideiglenes vízmű. szennyvíz-főgyűjtőcsatorna, transzformátorállomás, villanyhálózat stb.) Mohács város tulajdonába, az új útszakaszok a KPM hatáskörébe kerülnek, a vasútépítés költségeivel a MÁV-ot terhelik meg.

Dunapentelei intézkedések:

  • Első ütemként 12 hónapon belül 1000, ebből 6 hónapon belül 500 lakást építenek fel.
  • December 31-éig meg kell építeni a vasútállomástól a vasműig vezető vasútvonalat.
  • El kell készíteni az általános – és szükség szerint a részletes – városepítési tervet.
  • Meg kell kezdeni a kikötő tervezését, és a kikötővel kapcsolatos munkálatokat.
  • A helyszíni építési munkálatok koordinálása a 191/10/1949. NT számú határozattal létesített építésvezetőség feladata. A minisztériumok Dunapentelével és a vasművel kapcsolatos tevékenységét egybehangoló legfelsőbb koordináló szerve a Tárcaközi Bizottság. elnöke: Czottner Sándor. A Nehézipari Beruházási Vállalatot Sebestyén János képviseli.
Dunaujvaros