Képes Újság – 1965. november 20.


A város látképe, előtérben a kert­városi családi házak

A DUNA ÚJ VÁROSA

a legifjabb magyar város. Múltja mindössze másfél évtized. Tizenöt évvel ezelőtt jelentek meg az első gépek a Duna-jobbpart egy forgalomból ki­eső részén, a pentelei fennsíkon. Az­tán éveken keresztül mérnök és kubi­kos, orvos és szakács számára a gumicsizma, meg a pufajka volt itt a legpraktikusabb viselet. De hétről hétre, napról napra nőttek a falak, s egyre nagyobb terület épület be az egykori kukoricatáblák helyén. Ezer nehézséget leküzdve építette az ország minden részéből idesereglő, főleg fiatalokból álló munkáshadsereg. Építette, s felépítette hazánk első szocialista városát, elsősorban önmagának. Dunaújváros lakosságának átlagéletkora mindössze huszonnyolc év.


Óváros egy részlete. Talán éppen ez marad majd meg emlékeztetőnek?

Esténként, amikor vasat csapol­nak a kohóból, bíborszínű fény vetődik a hömpölygő Duna felé. A hazatérők, folyón innen és túl, sok-kilométeres körzetben látják, s mindig újra elgyönyörködnek a természeti tüneményhez hasonló jelenségben. Túlságosan új még, és nagyszerűbb annál, hogy né­hány év alatt meg lehessen szok­ni. Egyébként is: a környék szinte minden lakójának így vagy úgy része volt az új város felépítésé­ben. Az izzó vas égrecsapó rőt fénye, pompás sugárutak neon­világa a Dunának oly hosszú szá­zadokon át sötétségbe és kietlen­ségbe vesző partrészén, most az emberi tudás, akarat és erő nagyságáról beszél.


Dr. Lippai László városi főorvos

Castrum az egyik új városrész neve – itt bukkantak rá hat mé­ter mélyen a Hadrianus császár előtti római kori vár maradványai­ra. Szemben a szigeten Szent Penteleimon monostora állt. Ma már nyoma sincs, elpusztult talán még abban az időben, amikor itt vezetett át Buda és Eszék között a török főútvonala. Penteleimon ne­vét (helyesen: Panteleimon – szerk.) is elfelejtjük majd, hiszen az úgynevezett óváros napjainkban teljesen átalakul, megfiatalodik. Csak néhányat hagynak meg a rozzant vályogviskók közül – em­lékeztetőnek. A küzdelmes, távo­labbi múltra utal az egyik utca­név, amely Szórád Márton, az 1836-os pentelei jobbágymozgalom vezetőjének nevét viseli.


Csavajda György, az óvárosi tanács kirendeltségének vezetője ugyanúgy, mint Nits János kohász, országgyűlési képviselő, az első naptól kezdve résztvesz a város építésében

Az utcanév önmagában is sokat elárul az adományozók szán­dékából, érzelemvilágából. Ne­kem a sok szép és szépnevű utca közül az tetszett a legjob­ban, amelyet elsőnek öveztek zölddel a pentelei fennsíkon, s amely az Építők útja nevet kapta.
Kerestük az okát, miért kihaltak szinte falusiasan este nyolc óra után az utcák, s aránylag miért olyan gyéren látogatják a szóra­kozóhelyeket. Hiszen az összlakossághoz képest hatalmas a ke­resők aránya. A negyvennégyezer lélek egyharmada gyerek (az érettségizők korhatáráig). A fenn­maradó harmincezerből huszon­nyolcezer dolgozik. Köszönhető ez annak, hogy a nehézipari üzemek mellett jó néhány olyan gyár is létesült amely megoldotta a nők foglalkoztatását.


Acélöntés a Martinban. A hazánkban készült acél több mint egynegyedét a másfél évtizedes város kemencéi adják

Ebből azonban nemcsak az következik, hogy az egy főre jutó jövedelem a családokon belül igen magas, hanem az is, hogy a dunaújvárosiak életében a munka dominál. Az üzemek nagyrésze három műszakos. Mégsem ez az igazi oka, hogy az emberek legszívesebben otthon pihennek, hanem a fejlett lakáskultúra. A csaknem nyolcezer lakásnak csak ötödrésze egyszobás, a többi nagyobb. Mind fürdőszobával, táv­fűtéssel, gázzal. Két és félezer embernek nyolc munkásszállás ad otthont. A fény árnya: az egyik városrész még mindig viseli az 1953-54. évek gazdaságpolitikai ingadozásainak nyomát: néhány száz lakást most, utólag kell be­kapcsolni a távfűtési hálózatba. A háztartások gépesítése igen fej­lett. Ötezer tv-előfizető van a vá­rosban és az iparitanuló iskolákat is ideszámítva, alig akad fiatal, aki ne végezne középiskolát.


Sok a gyermek Dunaújvárosban, hiszen a lakók többsége fiatal. Az úttörőház mindig hangos. Képünkön: próbál az úttörőzenekar


Festője is van már a városnak. A tanács lakást és műtermet adott a fiatal Sváby Lajos festőművésznek

A fejlett lakásviszonyok, az aránylag magas jövedelmek és a magas műveltségi színvonal támasztja alá dr. Pomázi Károlynak, a városi bí­róság elnökének megállapítását:
– Az ország városai közül magasan nálunk a legjobb a közbiztonság.
Hol van már az az idő, amikor közveszélyes huligánok csapatai kószáltak az utcán! Tavaly csupán kettővel találkoztak a hatóságok. Egyiket rendőri, a másikat bírói úton kellett kiutasítani. S ha már az árnyaknál tartunk: a legtöbb a város lakosságának fiatal korátlagával magyarázható. Amilyen ör­vendetes, hogy sok a gyerek, olyan kór, hogy az optimális har­mincöt helyett nyolcvannál is több tanuló jut egy tanteremre. Ez vo­natkozik még Tomcsányi Éva balettmestemő iskolájára is. Száz­húsz növendékét ő is hat-nyolc csoportban, reggeltől estig fogadja. A másik, hogy a múlt évben 310 házasságot kötöttek ugyan, de 269 pár válási szándékkal ke­reste fel a hivatalokat. Ezen a je­lenségen bizonyosan csak a kor segít majd, míg a tanteremhiányt és a mintegy 300 barakklakó csa­lád gondját a jól működő házgyár és a most is dolgozó építődaruk oldják meg.


Munkahely az asszonyoknak. A nehézipari üzemekben főképpen férfiak dolgoznak. Újabban ruhagyár és textilfonó létesült, s ezzel munkaalkalom nyílt az asszonyok számára is. Képünk a Textilfonóban készült

Mikor azt kerestük, mit nem tudhat még az ország erről a vá­rosról, az új könnyűipari létesít­mények mellett még a város büszkesége, a vasmű is újdonsággal szolgált. Idén, a felszabadulás huszadik és a városalapitás 15. évfordulóján avatják az új, hatal­mas üzemet: a hideghengerművet.


“Martinász”, Somogyi Pál szobra (helyesen: Somogyi József – szerk.) 

Két levél egy szoborról

Sok olyan emberrel beszéltünk, aki a városépítés első mozzana­taitól résztvett a nagy munkában. Csavajda György, egykori pentelei kisgazda most az óvárosi tanácskirendeltség vezetője. Így kezdte:
– Amikor az első öt mérnök megérkezett a cövekekkel, autójuk nem mehetett ki a fennsíkra, sártenger volt ott. Én vittem ki őket lovaskocsival. Kettő közülük oroszul beszélt.


A vasmű

Szovjet mérnökök segítettek az építésben, a Szovjetunióból érkez­tek az első gépi berendezések. Azóta is onnan jön a vasérc, és több más nyersanyag.

Szovjet segítség Sztálinváros tervezésénél

A vasműben, az óriási üst tövében törpének látszik az ember. De a valóságban az ő ereje, tudása, nemzetközi méretű összefogása teremtett itt mindent, hogy szebbé tegye az életét.


A kikötő. Ide futnak be a Szovjetunióból érkező ércszállító uszályok

Holka Vilmos
Bohanek Miklós felvételei

Dunaujvaros