Hogy forog itt az idegen?


Dunaújvárosi Hírlap 1976. augusztus 6.

Hogy forog itt az idegen?

A turizmus egyre népszerűbb. Az idegenforgalom lüktető áramlása évente ötvenezer embert hoz Duna­újvárosba.
Aki megáll, megpihen, esetleg több napot is itt tölt, milyen emlékekkel és élményekkel távozik városunkból? Megtudta-e Dunaújvárosról, mindazt, ami feljegyzésre, emlékezetben tartásra érdemes?

Egy óra városnézés
Szovjet Inturiszt-csoport érkezik. A busz megáll az Idegenforgalmi Hivatalnál, s egy dunaújvárosi idegenve­zető, Bíró Miklós “átveszi a parancsnokságot”. Elmond a városról, természetesen oroszul, mindent ami belefér az egy óra időtartamú város­nézésbe. A buszból kétszer száll ki a csoport, a Kossuth Lajos utca végén megcso­dálja a Dunára nyíló pano­rámát, s belefér még a prog­ramba egy negyedórás séta a Munkásotthonban és a könyvtárban. Ez minden, meg amit a Castrumban, a Vasmű úton, Dózsa György úton, Szórád Márton úton végiggördülve a busz abla­kain keresztül megfigyelhet­tek a városnézés résztvevői.
Vizuális élménynek ez ke­vés. A szóbeli magyarázat, ha mégoly színes is, hamar feledésbe merül. Mi lenne, ha a Munkásotthonba beté­rő csoportot leültetnénk tíz percre, és archív filmrészle­tek segítségével bemutatnánk a városépítés hőskorát, majd színes filmen a jelent, felvillantanánk néhány színes képet a május elsejei felvonulásból, s megmutatnánk felvételről a várost, ha már kilátótoronyba nem invitál­hatjuk a csoportokat.
Készült több film is váro­sunkról, nem azért, hogy a szekrény mélyén porosodjanak

Akik két hétre jöttek
Alig nyílt meg a Castrum­ban a turistaszálló, Békés megyei diákok foglalták el a szobákat. Most a második turnus tölt itt két hetet.
A gyerekek közlékenyek, kórusban mondják, hogy lát­tak izzó vasat, hogy érdekes volt a Vidám Park, a római kori kőkoporsó, a kanyargó Duna panorámája.

Fábián Ferencné nevelő így összegezte az eddig eltett tíz nap tapasztalatait;
– Mindannyian először vagyunk Dunaújvárosban. Nekünk alföldieknek érdekes ez a város. A legnagyobb él­ményt a vasmű jelentette, Az is feltűnt nekünk, hogy itt Dunaújvárosban kedve­sek, segítőkészek az embe­rek…
A kemping faházaiban most a Hajdú megyei Nád­udvarról érkezett diákok laknak, ők – és nevelőik – elégedettek a romantikus környezettel. Élménynek szá­mított a fürdés a Dunában (a szabadstrandon), érdekes volt a dombra épült város (a Castrum), ellátogattak a nádudvari diákok Dunavecsére hajóval, jártak a Pe­tőfi-házban s felkeresték a dunaföldvári várat is.
A diákok programját Tóth Emília nevelő, s az ifivezetők saját ötleteik, a kempingben kapott prospektusok, és du­naújvárosi “tanácsadók” se­gítségével állították össze.

A magukra hagyatottak
A becslések szerint évente tízezerre tehető azoknak a száma, akik egyénileg járva az országot, betérnek Duna­újvárosba, s itt töltenek rö­videbb-hosszabb időt.
Ki, hogyan segíti a tájé­kozódásukat?
Az Idegenforgalmi Hivatal többféle prospektust bocsá­tott ki, ezekből kérhet és kap is a turista, ha felkeresi a hivatal irodáját, a turista­szállót, vagy a kempinget. Aki vasárnap jön, az is vá­sárolhat várostérképet, kap­hat prospektust a külső ben­zinkút autóspresszójánál vagy az Arany Csillag szállo­dában, kedve szerint felke­resheti városunk nevezetes­ségeit. S természetesen min­dig akad olyan segítőkész helybeli lakos Is, aki ismer­vén a várost, készséggel út­baigazítja az idegent.

A házigazda szerepében
A dunaújvárosi Idegen­forgalmi Hivatal vezetője, Lábodi Ferenc tárgyilagosan összegzi, hogy mit tud nyúj­tani az idelátogatóknak a város, és mi hiányzik még nagyon.
– A csoportos látogatókat, ha kérik, bevisszük a vas­műbe, de szervezünk üzemlátogatást a betonelemgyárba, papírgyárba, tejüzembe is. Külföldi szakmai csopor­tokkal voltunk a kórházban, a Vörös Csillag termelőszö­vetkezetben, városi óvodákban, bölcsödékben. Gyak­ran megmutatjuk a hozzánk, látogatóknak a sportcsarno­kot, a Vasmű klubot, a Bar­tók Művelődésházat, a Ság­vári iskolát, s természetesen a Munkásotthont.

– Mi érdekli az idelátogatókat, mire kíváncsiak?
– Sokan, leginkább a kül­földiek elsősorban arra kí­váncsiak, hogyan élnek itt az emberek az új szocialista városban. Alkalmanként el­viszünk egy csoportot valamelyik munkáslakásba, szer­vezünk találkozót valame­lyik üzem munkásai és a csoport tagjai között. Idegen­vezetőink jól felkészültek, ismerik városunk múltját, jelenét és fejlesztésének ter­veit, válaszolni tudnak minden kérdésre.
– Mi hiányzik? Mivel le­hetne vonzóbbá tenni a dunaújvárosi látogatást?
– Diákcsoportok szívesen jönnek a kempingbe tábo­rozni. A kemping területén sportpályát, játszóterületet rendezünk be. A strandon érdemes lenne csónak- és vizibicikli-kölcsönzést bevezetni. És rendezni kellene a szabadstrand környékét. A látogatócsoportok többször kérdezik, hol van és milyen Dunaújváros üdülő- és vikendterülete. Ha legalább a vízibusszal eltudnánk vinni a vendégeket, megmutatnánk. milyen üdülők van­nak végig a Duna-parton. Néha kisebb csoportot felvittem a tanácsház tetejére, a kilátás mindenkinek tetszett. Állandóan igénybevehető kilátóhelyre lenne szükség. Gondot okoz az is, hogy a múzeum csak délután két órától van nyitva. Nem egy csoport kénytelen volt emiatt kihagyni programjából a múzeumot. Azelőtt az idegenforgalmi hivatal egyik kirakatában római kori tárgyakat helyeztünk el, ezzel is propagálva a múzeum látnivalóit. Nemrég megyei utasításra meg kellett ezt szüntetnie a múzeumnak.
Mi Dunaújvárosiak szeretjük ezt a varost, s azt sze­retnénk, ha az idelátogatók is kellemes emlékkel, gazdag élményanyaggal távoznának e városból. Sokféle útravalót tudunk adni. Ám ez az útra­való sokkal gazdagabb is lehetne.

 Csongor György

Felhasznált fotók:
József Attila Könyvtár
Dunaújváros története képeslapokon

Dunaujvaros