Sztálinvárosi Hírlap 1959. március 6.

Március 8:
Nemzetközi nőnap

Kis fehér hóvirágcsokor kerül ezen a napon minden dolgozó nő munkapadjára, íróasztalára, virágot kap a tanítónő az iskolában és a háziasszony otthon. A tavaszt hirdetik ezek a csokrok és még valamit: hogy március 8-án az egész világ figyelmes szeretete a nők felé fordul.
Harci riadóban született ez a gyengéd, hóvirágos ünnep. Az első világháború előestéjén Clara Zetkin, a nemzetközi nőmozgalom úttörő harcosa, felhívást intézett a világ asszonyaihoz, fogjanak össze a háború ellen, küzdjenek szabadságukért, jogaikért. Újszerű és szokatlan szózat volt ez, sokak számára érthetetlen is, hiszen százados előítéletek ércfalába ütközött. A művészetben és tudományban, a magánéletben és a közügyekben egyformán nehezen tört utat magának a gondolat, hogy a nők természettől egyenrangúak, következésképpen kell, hogy társadalmilag Is egyenjogúak legyenek a férfiakkal. A nők – a napi robottól eltompultak, vagy az Ibseni “babaházban” rózsaszínű illúzióban élők – sokáig maguk sem ébredtek erejük tudatára. A felhívás nyomán először csak három országban ünnepelte néhány kis csoport a Nemzetközi Nőnapot. De mint Nórát, a világ asszonyait is cselekvésre késztette a család, a gyerek, a fészek féltése.
A szerény kezdés után szinte minden évben nőtt az ünneplő csoportok és országok száma, új meg új milliók és tízmilliók szószólói számoltak be ezen a napon kivívott eredményeikről, vagy kérték számon megtagadott, elsikkasztott jogaikat.


Bartháné Markovics Zsuzsanna alkotása

Új fejezet kezdetét jelenti a nőmozgalom történetében 1945 novembere. Ekkor alakult meg a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, s meghirdette, meg is valósította a nők legszélesebb és legátfogóbb egységfrontját. Fajra, politikai és vallási nézetre való tekintet nélkül, több, mint nyolcvan országból mintegy kétszázmillió asszony és leány sorakozik fel évről évre az NDNSz békegalambos, kék-fehér emblémája alatt. A március 8-i ünnepségekre elviszik karonülő gyermekeiket, s egyikük a maga felszabadult életének örömeiről, gondjairól, másikuk a jogfosztó törvényekről beszél, melyek még mindig hátrányosan érintik a nőket a világ némely részén. Svédül, és albánul, oroszul és spanyolul beszélnek, de egy, nemzetközi nyelven: az egyenlő jogok, a béke nyelvén. A hófehér virágcsokrok a munkapadokon, az íróasztalokon: tiszteletadás a nőknek, akik mind nagyobb erővel és sikerrel küzdenek családjuk és az emberiség nyugodt holnapjáért.

Dunaujvaros