A felnőttoktatás fejlődése és helyzete iskolánkban

írta: VARGA SÁNDOR, a levelező tagozat tanulmányi vezetője

Iskolánkban a dolgozók szervezett oktatása már a megalakulás évében, az 1953-54-es tanévben megkezdődött. Mint az már az eddigiekben is említést nyert, az indulás évében a gimnázium tanári kara három főből állt. Ennek és a kezdeti nehézségeknek dacára is az 1953-54-es tanévben már beindult a levelező tagozat első és harmadik, továbbá a honvédségi levelező tagozat első évfolyama.

Az 1953-as év még a város nagymértékű, lüktető építésének az utolsó éve volt. Az 1954 és 55-ös év viszont az építkezés leállásának az évei. Majd 1956-ban indult meg a normális vérkeringés, amelyet ismét megbénítottak az október 23-i ellenforradalom eseményei, és az utána szárny­rakapott demagóg elméletek a városunk létjogosultságáról. Persze ezek az elképzelések az ellenforradalom többi zsenialitásával együtt hamarosan a szappanbuborékok jellegzetes sorsára jutottak, így az 1957 és 58-as években végleg normális kerékvágásba zökkent az élet városunkban, és elérkeztek a normális, gyökeret verő fejlődés 59 és 60-as évei.

Mindezek a fejlődési ingadozások éles hatással voltak a felnőttoktatás helyzetére is.

Az első tanévben – 1953-54-ben – nagymértékű volt az ingadozás a város lakosságában. Egyesek ide, mások elköltöztek, ennek megfelelően egyesek itt kezdték meg a tanulást, majd elköltöztek, mások máshol tanultak és itt vizsgáztak. Így a szóban forgó tanév végén 10 levelező tagozati tanuló tett vizsgát, ugyanez év szeptemberében 1-én 7 magánvizsgázó vizsgázott ugyancsak az első év anyagából.

Az iskola testülete a következő, 1954-55-ös tanévben alakult meg, és így ebben a tanévben már nem volt személyi akadálya a rendszeres munka beindításának. A jelentkezők száma elégnek bizonyult az első évfolyam beindításához az esti és a levelező tagozaton is, de évközben a lemorzsolódások miatt a két tagozat első évfolyamát össze kellet vonni. Bár a lemorzsolódás nagymértékű volt minden évfolyamon, a tanévet be tudtuk fejezni, vizsgát tettek: 12 tanuló közepes eredménnyel az első, 9 tanuló elégséges eredménnyel a második és 7 tanuló közepes eredménnyel a negyedik osztály anyagából. Ebben az évben érettségiztek először isko­lánk tanulói, számszerint öten.

Az 1955-56-os tanévben csökkent a beiratkozott tanulók létszáma. Ez természetesen összefüggésben állt az 1955-ös leállással, amely a belőle fakadó bizonytalanságával bénítólag hatott. 1956 júniusában 9 tanuló vizsgázott az első év anyagából közepes, 7 tanuló a másodikból elégséges és 6 tanuló a harmadikból közepes osztályátlaggal.

Városunk fejlődésében 1956 tavasza és nyara a jellegzetes politikai és közéleti erjedésével, serkentőleg hatott. Az MDP Központi Bizottsága – melyben személyi változások történtek – feltárta a hibákat és irányt vett annak kijavítására. Sajnálatos mellékerjedési folyamat volt ezzel egyidőben az is, amelynek az októberi ellenforradalom lett az eredménye. A felélénkülés a felnőttoktatás terén is tükröződött. Ebben az évben emelkedett az első évfolyamra beiratkozott tanulók létszáma, beindítottuk az esti tagozat első és a levelező tagozat első, második, harmadik, negyedik évfolyamát. Sajnos azonban a közbejött ellenforradalom és az utána következő eszmei zűrzavar kifejtette káros hatását a tanulás terén is. A nagyarányú lemorzsolódás miatt novemberben össze kellett vonni az esti és a levelező elsősöket. Ugyancsak a lemorzsolódás miatt a harmadik és negyedik osztályban annyira lecsökkent a létszám, hogy csak kéthetenként lehetett konzultációs órákat tartani, a tanév végén 13 elsős elégséges, 10 másodikos elégséges, 7 harmadikos elégséges és 3 negyedikes közepes évfolyamátlaggal tett évvégi vizsgát.

Az 1957-58-as tanévben értünk el arra a fejlődési fokra, amelyen egész tanévben rendszeresen, szervezetten folyt az oktatás, bár ebben a tanévben is nagy volt a lemorzsolódás, mégis minden évfolyamon maradtak annyian, hogy végig meg lehetett a konzultációs órákat tartani. A tanév végén 15 elsőosztályos tanuló elégséges, 14 másodikos közepes, 10 harmadikos elégséges és 6 tanuló elégséges eredménnyel tett évvégi vizsgát. Sajnálatos, hogy a fellendülés csak a tanulók létszámában jelentkezett, a tanulmányi eredmények viszont hanyatlottak. Ez a hanyatlás azonban nem jelenti azt, hogy csökkent a tanulók átlagos tudása. Ezen a vizsgán már magasabb követelményeket állítottunk á vizsgázók elé.

A következő 1958-59-es tanévben tovább növekedett a levelező oktatásban résztvevő tanulóik létszáma, de a lemorzsolódás miatt ismét össze kellett vonni az esti és levelező tagozatok első osztályait. A tanév végén 19 másodikos közepes, 11 harmadikos elégséges, és 12 negyedikes közepes osztályátlaggal tett évvégi vizsgát. Ebben a tanévben tízen tettek érettségi vizsgát.

Az idei – 1959-60-as – tanévben ugrásszerűen megnőtt az első évre beiratkozott tanulók létszáma. Már 1959 tavaszán nyilvánosságra kerültek a párt Központi Bizottságának azok az észrevételei, amelyek a fejlődésünknek megfelelően magasabb követelmények elé állítják művelődésügyi rendszerünket. Itt most nem térünk ki az ifjúság munkáranevelésének a feladataira és annak jelentőségére, mert azzal más fejezeteikben foglalkoztunk. Ugyanennek az eszmei irányvonalnak a másik oldala, mely a Szovjetunió XXI. Pártkongresszusa határozatainak reflexiójaként célul tűzi ki a dolgozók esti és levelező tagozaton való oktatásának a kiszéle­sítését. Hogy társadalmunk fejlődése mennyire szükségszerűen írja elő közoktatásunk fejlődésének az útját, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az említett észrevételek már megvitatásuk időszakában termékenyítőleg hatottak. Az esti és a levelező oktatás nyári szervezésében a legmesszebbmenő segítséget kaptuk meg a Sztálinvárosi Hírlaptól, továbbá minden egyes üzem párt és Szakszervezeti Bizottságától s a Dunai Vasmű oktatási osztályától.

Ennek megfelelően az esti és levelező tagozat első osztályába 143 tanuló iratkozott be, továbbá 32 másodikos, 28 harmadikos és 13 negyedikes tanuló kezdte meg tanulmányait. A szokványos lemorzsolódások után jelenleg az esti tagozat első évfolyamán 41, a levelező tagozat első évfolyamán 43, másodikon 14, harmadikon 17, negyediken 11 tanuló folytatja tanulmányait.

Ennek a tanévnek – az évvégi vizsgákkal való – befejezése még hátra van. Így a vizsgák eredményeiről még egyelőre nem tudunk be­számolni.

Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy az esti és levelező oktatás a művelődésügyi munka egyik sajátságos és fontos területe. Sajátságos, mert a nevezett tagozatokon mások az életkori sajátosságok, rendkívül heterogén az előképzettség, amely az oktatás alapját képezi. Szép és nagyon nehéz feladatot ró a tanulóra és tanárra egyaránt. A tanulóknak nehéz, mert napi munkájuk elvégzése után családi gondokkal terhelten ülnek be az iskola padjaiba, vállalva még túlteherként a tanuló diák kötelmeit. A kartársaknak nehéz, mert látva ezeket a problémákat, minden tőlük telhetőt el kell követni, hogy minél messzebbmenő segítséget tudjanak nyújtani e tanulóknak, hogy ne liberalizmussal, hanem az ismeretek rendszeres átadásával emelni tudjuk a tanulmányi színvonalat. Szép feladat, mert az esti oktatástan részesülő tanulók ismereteinek szélesedésével nő a kiművelt emberfők sokasága, s így szolgáljuk azt a célt, hogy minél előbb eltűnjék nálunk a fizikai és szellemi munka közötti különbség.

Folytatás hamarosan!

A Sztálinvárosi Általános Gimnázium Évkönyve

Dunaujvaros