A Sztálinvárosi Általános Gimnázium Évkönyve III.

Így kezdődött…


írta: JÁVOR LÁSZLÓNÉ igazgatóhelyettes

Izgalomtól remegő kézzel vettem kezembe a kinevezést…
1953. július 1-től a sztálinvárosi gimnázium tanára vagyok. Nem tudtam várni a tanévnyitásig, még júliusban leutaztam. A gimnáziumról senki sem tudott, ahol érdeklődtem. A Városi Tanácson Pintér Feri bácsi fogadott. – Jöjjön augusztus 23-án – mondta. Augusztus 18-án érkeztem le. – Ez a gimnázium – mondotta Sófalvi István, az akkori oktatási osztály vezetője, és kezembe nyomott egy névsort és 84 jelentkezési lapot.

Ez jut most eszembe, mikor iskolánk 7 éves útjáról, fejlődéséről kell beszámolnom.
Az 1953-54-es tanévben iskolánknak három fős törzstantestülete volt. Igazgató: dr. Salgó Dezsőné, nevelők: Kálmán József és Gábor Gabriella. Óraadó tanár: Jakó Pál és Petró József. Ez a testület látta el a nappali tagozat óráin kívül a tanuló szobai felügyeletet, szakkörök vezetését és részben a Dolgozók Iskolájában való tanítást is. Még saját kollégiumot is szervezett a bejáró tanulók részére a téli hónapokra.

Beiratkozott 84 tanuló, ebből levizsgázott 70. 16 volt a kitűnők és jelesek száma. Első osztályaink tanulóinak származás szerinti megoszlása is igen jó volt, 43 a munkás-, 28 a parasztszármazású tanuló. Bár kicsi még iskolánk létszámra, a város kulturális életében mégis új színfoltként jelentkezik. Szavalóink elhozzák az első díjakat, búcsúztatják a bevonuló katonákat, ünnepi kultúrműsoroknál biztosan számíthat ránk mind a népművelési osztály, mind az ifjúsági mozgalom. Még szakköri kiállítást is rendezünk. De épületünk nincs. Nem szívesen látott vendégként foglaljuk el a Vasvári Pál Általános Iskola két tantermét. Igazgatói iroda és tanári szoba egy köves szertár. De van, megszületett a gimnázium. És ez a lényeges.

Az 1954-55-ös tanév iskolánk nagyarányú megerősödését hozza. A tantestület létszáma 11 főre emelkedik. Minden tantárgyat egyetemi végzettségű szakos tanárok tanítanak már. A Szovjetunióban diplomát végzett Nagy házaspár az új szocialista pedagógia légkörét hozza iskolánkba: Az elhelyezés is lényegesen megjavult. A Minisztertanács rendelete alapján az iskola épületében elhelyezett könyvtár és múzeum elköltözik, az épület földszintjén – továbbra is társbérletben – 4 tantermet, szép tantestületi szobát, igazgatói irodát és egy kis műhelynek berendezhető helyiséget kaptunk. Miniszterközi megegyezéssel 17 helyet kaptunk a Kohászati Technikum szép kollégiumában.
Nagy Pál tanár vezetésével megindulnak a műhely foglalkozásai. Eleinte persze nem sokan kapcsolódnak be ebbe, de az a néhány tanuló, 15-20 is, az új, a jövő diáktípusának előfutára, aki szereti, igényli a fizikai munkát. Ez a kis műhely igen komoly nevelési szerephez jut iskolánk további fejlődése során.
Ebben az évben határoztuk el, hogy iskolai kirándulásainkat ezután 4 éves “Ismerd meg hazádat” terv keretében szervezzük meg. Az I. osztályok hazánk fővárosát, Budapestet, a II. osztályok Pécset, a Mecsek hegységet, a III. osztályosok a Bükk hegységet, Miskolcot, a végzős osztályok pedig az Alföld valamely nagyvárosát, életét, a közelünkben lévő üzemeket ismerik meg évközi kirándulásainkon, nyári táborozásokon pedig hazánk szebb tájait, folyóit és a magyar tengert tekintik meg. Bár ezt a tervet teljes egészében nem tudtuk végrehajtani, lényegében sikerült tanulóinkkal megismertetni az évek során hazánkat. De erről más cikkben adunk pontos tájékoztatást.


Munkában a biológiai szakkör tagjai

Az 1955-56-os esztendőben már 202 tanuló járt iskolánkba. A tantestület is tovább nőtt. Ebben, az évben különösen szakköreink mutattak fel igen szép eredményeket. 87 tanuló vett részt a különböző szakkörök munkájában. Előadtuk Kisfaludy Kérők című művét. A történelem szakkör “Hazádnak rendületlenül” címmel kiállítást rendezett. Testnevelő tanárunk tervezte és rendezte a városi tornavizsgát.
1956-57. Iskolánk “teljes üzemmel” dolgozik. Négy párhuzamos osztályunkba 250 tanuló jár. A tantestület létszáma: 16. A szakköri tagok száma 171. Sok szép emlék és sok szomorúság fűződik ehhez az esztendőhöz. Az ellenforadalom 13 tanulót szakított el tőlünk. Tanáraink egy kivételével helyt álltak e nehéz esztendőben is. Ennek köszönhettük, hogy ifjúságunk ellenforradalmi tevékenységben nem vett részt, átmeneti határozatlanság után gyorsan eszmélt. 1957 márciusában megalakult az iskolai KISZ. Határozottan veszi kezébe az ifjúság nevelő, felvilágosító munkáját. A pedagógus pártszervezet nagy segítséget nyújt. Sikerült kiheverni az ellenforradalom ideológiai zavarát és szervezeti kártevését.
Teljes erővel készülünk az első érettségire. Először töri meg iskolánk csendjét a “Most búcsúzunk és elmegyünk.” Ballagnak első diákjaink.
Negyvenkilenc tanuló ad számot idén először a négy év munkájáról. Iskolánk jól vizsgázik. Az érettségin bukás nincs. Fekete Teréz és Rutai István kitűnően érik. Több a jelesen érett is. Tizennégy tanuló nyer felvételt a különböző egyetemre és főiskolára. Akkori tanítványunk, Sárközi Júlia már tanárként kezdi meg a következő, 1960-61-es tanévet.
Színjátszó szakkörünk Siklósi Pál tanár vezetésével és rendezésében nagy fába vágta fejszéjét. Heltai: A néma levente című 3 felvonásos vígjátékát adják elő. Főszereplők Gidai Erzsébet és Tőke Tamás. A majdnem féléves munka meghozza gyümölcsét. Az előadás mind anyagi, mind erkölcsi téren komoly sikert hozott.
Ebben a tanévben szerveztünk először “humán” osztályt. A régi középiskolások réme, a latin nyelv is elfoglalta az őt megillető helyet tantárgyaink sorában.
Iskolánk “fejlesztése” befejeződött. Az utolsó négy év főként nevelési és nem szervezési feladatok megoldását állította feladataink középpontjába. A tanulmányi színvonal emelése, az iskolai hagyományok megalapozása, a szocialista iskola légkörének kialakítása mind és mind több feladatot rótt ránk.

Komoly felkészülés előzte meg minden évben a tanulmányi versenyeket. Az Arany Dániel matematikai verseny az alsó osztályosok számára minden évben erőpróba volt. A Művelődési Minisztérium által szervezett középiskolai tanulmányi versenyeken a magyar nyelv és irodalomból miniszteri elismerést kapott Fekete Teréz munkája, majd minden évben eredményesen versenyzett négy éven át iskolánk kiemelkedő tanulója, Bars Ruth, a reál tárgyakból a babért Selmeczi Béla hozta el. A megyei döntőbe magyaron kívül történelemből, földrajzból, matematikából és minden esztendőben orosz nyelvből jutott be egy-egy tanulónk. Ez utóbbi különösen azóta lendült fel, mióta Nagy Jenőné tanárnő, aki Moszkvában szerezte diplomáját, megszervezte az orosz önképző kört.
Minden évben megrendeztük a “kulturális seregszemlénket” is. Itt adnak számot szavalóink, színjátszóink, magukat zenei téren képző tanulóink, a tánckar, az énekkar egész évi munkájukról. Ezeken a versenyeken emelkedtek ki Parádi Zsuzsa, Monori Éva, Gádori Lilla, Bartha Emőke, Tóth Éva, újabban a Mérész-testvérek és még sokan.

Tíz év alatt Sztálinváros a környék kulturális központjává fejlődött. A mi tanulóink jelentős része is a környező falvakról, tanyákról, nem egy helyen osztatlan, egy-két tanerős iskolákból került ki. Igen nagy feladatot rótt és ró ez ránk. Meg kellett értetnünk velük, hogy az ő feladatuk elvinni szülőhelyükre a magasabb műveltséget, az új kultúrát. Segíteni az átállást, megmagyarázni a kollektív gazdálkodás előnyeit, a mi társadalmunk magasabbrendűségét. Nekik ez a rendszer megadta a lehetőséget a tanuláshoz, melyből a régi rendszer szüleiket kizárta. Ez a feladat igen nagy felelősséget ró tanulóinkra, de ezen feladatra előkészíteni, őket ebben a szellemben nevelni, ez nekünk tanároknak egyik legfőbb kötelességünk, melynek hivatástudatunk, meggyőződésünk teljes erejével igyekszünk eleget tenni.
Komoly eredményt értünk el annak a helytelen szellemnek a felszámolásában, hogy érettségizett diák csak egyetemre vagy “íróasztal” mellé kerülhet. Sok tanulónk választotta a fizikai munkát élethivatásul. Helyüket az MTH iskolában, a végzettek pedig a különböző munkahelyeken becsülettel megállják.
Az iskolareform előkészületei iskolánkat is érintik. Az 1959-60-ik tanévben 5+1-es politechnikai képzést adó osztályt szerveztünk. Erről részletes ismertetést is adunk. Itt csak annyit szeretnénk megemlíteni, hogy tanulóink körében ez a már régebben – mint már említettem – saját erőből beindított műhely nagyüzemi folytatása nagy népszerűségnek örvend.
A beszámoló végéhez értem. Beszámolóm nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg Kálmán József alapító tagunkról. Mély megrendüléssel kísértük utolsó útjára az 1958-59-ik tanév végén-mi, tanártársai és volt diákjai.

Hét év eseményeit próbáltam összefogni. Hét évet, amely az idén ünnepelt 15 év – hazánk felszabadulásának, szabad életének – kis része. Tíz éves városunk hét éves gimnáziumának tanárai és diákjai itt köszönjük a hét évet, és ígérjük, méltók leszünk szabad hazánkhoz és Sztálinvároshoz.

Folytatás hamarosan!

A Sztálinvárosi Általános Gimnázium Évkönyve

Eredeti megjelenése: 2014. július 24. – szig-dujv.hu

Dunaujvaros